A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

PETERCSÁK Tivadar: Feudalizmus kori erdőhasználat az Északi-Középhegységben

1752-ben, a mádiak 1756-ban kötöttek egyezséget erdeik védelmére, amelyeket a szabados erdőhasználat nagyon pusztít.

95 Maguk közül erdőbírót választanak, aki Mádon két hajdút és kerülőket fogad az erdő védelmére. Az erdőbírónak mindenki engedelmességgel tartozik. Aki ellenszegül, büntetése 50 forint. Az erdőbíró engedélye nélkül egyik uraság emberei sem hordhatnak fát, a közös erdőből nem ajándékozhatnak és adhatnak el. A tűzifahordást csak dőlt és gallyfából engedélyezik. Nagyrédén a fát háton és talyigán szállító zsellérek és környékbeli cigányok, valamint a szenet égető kovácsok a maguk földesura engedélyével (cédulájával) szedhetnek dűlt fát. A tűzifahordás csak a tilalmazott erdőkön kívüli területekről szabad. A makktermő fákat tilos kivágni, és ugyancsak tilos szenet az erdőben égetni, csak az erdőn kívül. Aki élő fát levág vagy fát engedély nélkül visz haza, azt Ivádon 3 forintra büntetik, Gyöngy östarjánban pedig áristomba teszik. Az épületfa kivágását az indokoltság ellenőrzése után az erdőbíró engedélyezi. Nagyrédén megszabják a falu alkalmazottainak konvenciós famennyiségét: az iskolamesternek 12 szekér, a harangozónak és a kocsmárosnak 6-6 szekér száraz fa.

96 A nemesi közbirtokosságok erdőinek felosztása már a 19. század elején megkezdődött és eltartott a század végéig. A bükkszéki közbirtokosok 1807-ben megegyeztek, hogy „mivel az erdők oly elpusztult állapotban vágynak, hogy tűzre való fát is alig adhatnak, hogy jövendőbeli növések annál inkább elősegítessen, s ki ki közülünk jövendőben hasznokat vehesse az erdőnek szolgáló hely külön választatván az . . . közöttünk kinek kinek birtokának mennyisége szerint minéműségéhez képest a földmérő által fel osztasson, nyíl vonás által kinek kinek a magáé által adattasson és közönséges tilalom alatt tartasson".

97 Mikófalván 1830-33 között egyéb külsőségekkel együtt szétosztották az erdőt is a volt közbirtokosok között. A falu 20 telekből állt, melyből 4 2/3 telek az Almásy családé, 2 1/3 telek a Hellebronthoké, 3 1/2 telek gr. Keglevich Miklósé, 6 telek pedig a Kovács és Kelemen hadé. Az erdő a lúdpásttal egy kategóriában szerepelt. A Kovács és Kelemen had telkei után 402 92/100 hold erdő és legelő járt.

98 A hegyközi Nagybózsván a nemesi közbirtokosság 1873-ban osztotta fel tagjai között az úrbéresektől különválasztott erdőterületet. Domaházán 1900-ban darabolták fel a nemesi közbirtokosság erdejét.

99 Az északhevesi falvakban a századfordulón „az erdők nagyrésze magánbirtokosok kezén van nagyrészt volt nemesi közbirtokossági erdőként a résztulajdonosok között hihetetlen apró részletekre elparcellázva".

100 95. HML Polgári perek IV. 9. d. 42. cs. P. 691.; Tagányi K., 1896. II. 55. sz. oki. 96. Uo.; SoósL, 1975.247. 97. HML VII-1/a. 50. 98. HML VII-1/a. 168. 99. Petercsák T., 1979. 264. 100. Paládi-KovácsA., 1982. 26. 191