A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

S.KOÓS Judit: A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletmentései 1988-1990

a földvár belsejét. Az árok D-i szélén a kőépület falazási technikájához hasonlóan épült, vörösre égett agyagba rakott kőfalat találtunk. A kőfal alatt kb. 50 db részben ép, részben a föld által összenyomott edényt, karpereceket, haj karikákat, késeket, nyílhegyeket találtunk. A telep jelenségek az árok két partján, illetve az alján jelentkeztek. A földvár sáncát két helyen, a DK-i, valamint a DNy-i oldalon vágtuk át. A felső szinten két kazettasor futott végig a külső, illetve a belső oldalon, közöttük egyszerű földtöltés. Alul sűrű gerenda-rácsszerkezet volt, de a gerendák a sáncirányra ferde szögben feküdtek, a felső, kazettás szerkezetnél valamivel nagyobb területet befogva. Ez alatt egy egyszerű földsánc került elő. A sánc metszete három építési fázist árul el. A sánc valamennyi részében sok kora Árpád-kori cseréptöredék került elő. Nováki Gyula-L. Wolf Mária Ernőd-Nagy halom Dr. Táboros Sándor mezőcsáti tanár terepbejárást végzett diákjaival a halom területén. A szántásból tipikus kora bronzkori (hatvani kultúra) töredékeket gyűjtöttek, melyeket beszállítottak a múzeumba. S. Koós Judit * Karos- Tobolyka 1989 őszén régészeti terepbejárást végeztünk Karos község határában. Megtekintettük az 1960-as évek óta ismert Karos-Tobolyka-dűlőt is. A helyszíni szemle során megállapítottuk, hogy a 60-as években kezdett homokbányát ismét művelés alá vették, a lelőhelyet tehát veszély fenyegeti. 1990 tavaszán leletmentő-hitelesítő feltárást végeztünk a területen. A mintegy 1000 m

2-t érintő ásatás során nyolc földbe ásott házat, valamint tizenkét szabadon álló kemencét és a hozzájuk tartozó gödröket sikerült feltárnunk. Az előkerült leletanyag (nagy mennyiségű kerámia, állatcsont, gabonamag, kevés vastárgy, köztük egy ívelt szárú, piramis alakú csúccsal ellátott sarkantyúpár) a IX-X. századra keltezi az objektumokat. L. Wolf Mária Kenézlő-Fazekaszug hz ismert honfoglalás kori lelőhelyen 1990 augusztusában végeztünk háromhetes hitelesítő ásatást. Ennek célja a Jósa A. által 1913-ban, s a Fettich N. által 1927-30 között feltárt 25-25 sír pontos helyzetének megállapítása. Szakirodalmunkban régóta vitatott, hogy egy temető két részletben feltárt sírjairól, vagy két különálló temetőről van-e szó. Dienes 1.1959-ben - az egykori ásatások néhány résztvevőjének segítségével - azonosította mindkét temető helyét. Ásatásunk során sikerült meghatároznunk Fettich feltárásának pontos helyszínét: a feltárt sírokban, melyek a domb ÉNy-i lejtőjén egy sorban fekszenek, Fettich benne hagyta a lócsontokat, s néhány embercsontot is. A sírok azonosítását az is segítette, hogy - egy ott felejtett övveret segítségével - sikerült beazonosítanunk a 46. sír helyét, s így hozzákapcsolódva a többi temetkezést is. A sírok nem azon a dombon fekszenek, amelyet Dienes I. hitt Fettich ásatási területének, hanem attól ÉK-re mintegy 200 méterre, a Fazekaszug ÉK-i szegletében. Ettől D-re kb. 200 méterre van az a domb, melyet Jósa A. ásatási területeként határozhatunk meg. Két kutatószelvényünkben honfoglalás kori sírt nem találtunk. Sikerült viszont megállapítanunk, hogy Jósa után, 1919-20-ban a helyi földbirtokos, Szalay G. is kutatott e területen, s 8 sírt talált. Az ásatások egykori résztvevője, Perjés Gábor szerint egyikben lócsontok és tarsoly is előkerült. A hitelesítő ásatást terveink szerint 1991-ben folytatjuk, de már ma is megállapítható: Jósa és Fettich ásatásai két különálló temető részleteit hozták napvilágra. Kovács László (MTA Rég. Int.)-Révész László 664