A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

MARGOT SCHINDLER: Komputerek alkalmazása kultúrtörténeti múzeumokban

nyilvántartási napló). A fototéka állománya kb. 60 000 db pozitívból, 14 700 db egyesnegatívból (4,5x6-tól 18x24-ig) áll, kereken 1000 db sávnegatív és 16 300 db diapozitív és 310 db nagy formátumú fotó tartozik még a tékához. Tervezzük a későbbiekben a grafikai alkotások archívumának hasonló rendszerezését. Amint a könyvtárban adott a lehetőség a programnak kartotékok nyomtatásához való alkalmazásra, ugyanúgy készülhetnek folyóiratok és különböző kritériumokat kielégítő keresőkészségek (segédletek a kutatáshoz) is. A tárgygyűjtemény és a fototéka számára kimunkált adathordozók (tárgynyilvántartó kartonok) a következő paramétereket tartalmazzák: Tárgygyűjtemény-kartoték: 1. A múzeum megnevezése és a gyűjtemény típusa (tárgygyűjtemény, fototéka, grafikagyűjtemény, könyvtár . . . ) 2. A kinyomtatás dátuma és időpontja 3. A bevételezés dátuma és aláírás 4. Az utolsó módosítási bejegyzés dátuma 5. A tárgy inventariális (leltári) száma 6. Trachsler szerinti funkciós szám (Walter Trachsler: „Kultúrtörténeti tárgyi értékek rendszerezése." A funkciócsoportok szerinti osztályozás alkalmazása múzeumokban és gyűjteményekben. Bern-Stuttgart Paul Haupt Kiadó, 1981. Ez egy nehéz kérdés, amiről mi a házunkban (munkahelyünkön) sok és elvi jellegű vitába bonyolódtunk, és ezek a viták nincsenek lezárva. Olyan komplex komputerkomputerek rendszerezését, mint a kultúrtörténeti vagy akár a néprajzi gyűjtemény - ahol egy bútordarabról, egy kaszáról, kőagyagedényről és egy cintányérról (óntányér), lóedényről, csepűszakállról, játékbajuszról, nadrággombról, képkeretről egészen a néprajz egyházi kincséig, tehát kimondottan elsődleges értékhordozóktól egészen az ismeretlen kultúrkincsekig minden előfordul - olyan jól csinálni, ahogy csak lehet, hát ez mindmáig - legalábbis a mi ismereteink szerint - nincs megoldva. Számos kísérletet végeztek ezen a vonalon, melyeknek során minden felelősségtudattal rendelkező múzeumi szakember a maga módján kereste, milyen módon lehetne gyűjteményét áttekinthető módon rendszerezni, melyek - mivel egyenként is óriási terjedelmű témáról van szó - ugyancsak diszparatív (különböző, eltérő) módon kezelendők. Ezúton nem sikerült a rendszerek és az osztályozás bonyolult témájához közelebb kerülni. Most pedig szeretném néhány mondattal ecsetelve bemutatni a Trachsler-féle rendszert és megvilágítanám, hogy mindezek ellenére miért élünk néhány fenntartással. A svájci Walter Trachsler Múzeum a zürichi Svájci Országos Múzeum gyűjteményénél szerzett több évtizedes tapasztalatok alapján létrehozott a kultúrtörténeti gyűjtemény tárgyaira egy téma-kartoték-készletet, ami önmagában - mint kompetens munkaeszköz - felhasználható volt az elektronikus adatfeldolgozás előkészítő stádiumában.

22 Ez besorolta az összes muzeális tárgyat a használatukból fakadó kontexbe (tehát a műalkotás valóságmezejébe, ahol a tárgy keletkezett és amiben értelmezhető), ugyanis a kultúrtörténeti gyűjtemények rendszer szerinti exakt meghatározását kíván22. Walter Trachsler: Kultúrtörténeti tárgyak gyűjteményes rendszerei. Ez a munka valamennyi múzeum számára útmutatást ad, az előadásomban is több helyen szerepel, mert a maga összességében az osztályozási rendszereket illetően példamutató értékűnek lehet tekinteni. A Walter Trachsler által kidolgozott osztályozási rendszer minden múzeumban és gyűjteményben alkalmazható, ahol gyűjtemények egyes tagjait a működésükre leginkább jellemző kritériumok alapján kívánják számítógépes rendszer alkalmazása céljából csoportosítani. A gép tehát működési csoportonként osztályozott alkalmazást biztosít. Megjelent Paul Haupt kiadó gondozásában 1981-ben, Bern, Stuttgart, 18 oldal terjedelemben. 635