A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
MARGOT SCHINDLER: Komputerek alkalmazása kultúrtörténeti múzeumokban
Ezeket az illúziókat sajnos mindenki azonnal szétzúzza, aki információvédelemmel ellátott elektronikus rendszerek felépítésének és alkalmazásának inventáriális ügyeivel (fővállalkozás-szerű realizálás) foglalkozik. Éppen az ellenkező helyzet alakul ki. Az a gyakori helyzet ugyanis, hogy számos, esetenként több száz éves antikumok visszaható tárolására kerül sor, és így egész számottevő személyzetnövelés szükséges. Nem kevésbé fontos az is, hogy a múzeumi tárgyak komplex adatrendszerének letárolásához - néhány véleménnyel szemben - nem lehet segéderők alkalmazásáról beszélni (szóba sem jöhet), mert ez a munka csak tapasztalt múzeumi személyzettel hajtható végre, vagy legalább az e célra kiképzett, betanított szakemberekre van szükség. Az elektronikus adatfeldolgozás tehát nem szűkíthető le a gépi egységek felállításának ráfordításaira, de megkönnyítik a gyűjtött adatok kézben tartását. 1988 közepén az egyes szövetségi múzeumok konfrontálták az igazgatóságokat a tanulmány eredményeivel, és kérték a koncepcióval kapcsolatos álláspontjukat. A minisztériumok felvilágosítása után a visszajelzések kiábrándítóak voltak, amin az adatfeldolgozási tapasztalatok hiányával küszködő és többnyire klasszikus filozófiai és műszakilag nem képzett múzeumigazgatók és azok munkatársai ismeretében nem lehet csodálkozni. 1989 őszén a minisztérium áldásával egy kísérleti projektum beindult, melynek célja a közigazgatási területen létrehozandó EDV megvalósítási koncepciója, majd bevezetése volt négy kiválasztott szövetségi múzeumban témainventariálás és a könyvtári munka területén. A nagysága, szervezete és gyűjtemény állomány a szerint egymástól teljesen különböző négy kísérleti múzeum: az Albertinai Grafikai Gyűjtemény, Modern Művészetek Múzeuma, a Természettörténeti Múzeum és a Bécsi Műszaki Múzeum. A Műszaki Múzeum igazgatóját nevezték ki a projektcsoport koordinátorának és vezetőjének, aki képzettsége és szakmai tapasztalata alapján átfogó EDV (elektronikus adatfeldolgozási) ismeretekkel rendelkezett. Az eddigi munkaértekezletek és ülések tapasztalatai alapján a legkisebb nehézség a várakozásnak megfelelően a közigazgatás és a könyvtári munka területén adódott. A múzeumi ügyintézés számára egy, a szövetségi minisztérium igazgatósága részére már kifejlesztett tudományos kutatás céljára szolgáló rendszert, a Kancellári Információs Szisztémát (KIS) kellett adaptálni. A múzeum könyvtárát illetően tapasztalatokat a kísérleti projektumtól várhattunk, aminek programja az Osztrák Néprajzi Múzeumban futott, és amiről még szó fog esni. A legnagyobb nehézségek a témaadatbank területén jelentkeztek. A már említett hiányzó adatszabvány miatt itt számos kérdés felvetődött. Néhány múzeumban még egészen régi divatú inventariálási rendszer működik, melyek nem ritkán az egyes házak (ill. intézmények) különböző osztályain belül vannak koordinálva. Számos tárgyról csak hiányos vagy egyáltalán semmilyen adathordozókkal (adat-adatok) rendelkezünk. Csupán néhány tárgycsoport rendelkezik egy általában elismert szakterületi thesaurussal (thesaurus = gyűjteményes mű, tudományos anyaggyűjtemény). A négy kísérleti múzeum igényei számára időközben adatfelmérőívek készültek. A következő munkalépést ezen ívek kompilálása (egyéb művek összeollózása) és a betáplálási modalitások (mód, körülmény) szabványosítása tette ki. A tervezőcsoport ismereteinek eddigi állása szerint az adathalmazok felosztását a legjáratosabb megoldás szerint három mezőre kell telepíteni a témafelmérőívek alapján. Egy komplett adathalmaznak egy fejrészből, egy leíró részből és egy kezelési!alkalmazási részből kell állnia. A fejrésznek az alap/bázisadatokat kell tartalmaznia az adott tárgyról (inventárszám, megnevezés vagy jelölés, származás, eredet, időbeni besorolás, thesaurus-adatok, a múzeum neve) és ezeknek centrális definícióval kell rendelkezniük, majd később egyszer általában járatos felhasználó információs rendszernek megfelelő formátumra kell (át)alakulniuk. A leíró résznek egy minden múzeum számára vagy minden tárgycsoport részére célirányosan, éppen ezért különböző módon kell végső formáját elnyernie. 631
