A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BAKÓ Ádámné: Egy 18. századi imaszőnyeg vizsgálata és restaurálása

13. Funkciója: templomi asztal letakarására szolgált, később különböző kiállítási körülmények között, kiállításokon szerepelt. 14. Kora: Feltehetően a 18. század eleje, 1727-es évek körül. Nem tudni, hogy a szélekbe került hímzést a szőnyeg elkészítése mennyi idővel előzte meg. 15. A betűk: Feltehetően selyem alapanyagúak, bár a felületük mindenhol nagyon roncsolódott. 16. Betűk selymének sodrata 1 S sodrat 17. Betűk technikája: Láncöltéssel készült felváltva írott és nyomott betűk, közöttük kis virágminta a szóközi elválasztó. 18. A szőnyeg teljes mérete (a lebegő végek is) 123,5x152 cm 19. Színeinek felsorolása mennyiségük szerint: vörös, narancs, zöldessárga, sötétbarna, sötétkék, tojáshéj színű, nyersfehér, sárga 20. A szőnyeg ornamentikája: középmezejében az imaszőnyegre jellemző lépcsőzetes záródású piros imafülke, melynek oromzatáról jobbra kék, balra sárga mezőben két sarló alakú levél között szegfű. A bordűr sárga alapú fő sávjában úgynevezett „Herati" mustra, két vége a leszövő szélen drapp selyemmel behímzett felirattal; fent: Az Ur asztalára készített szőnyeg, lent: A B.N. Szabó Czéh ajándéka 1727. A restaurálás gondos tervezés alapján valósul meg, mely tervezés régi és új szakmai előírások (gyakorlatok) szintéziséből jön létre, mindig az adott tárgy sajátosságait szem előtt tartva. Munkám menetét én is megterveztem és munkám során ehhez igazodtam. A restaurálás menetében első és elengedhetetlen feladat a mindent dokumentáló fotózás. Állapotfelmérés és restaurálás alatt és annak befejeztével fekete-fehér, színes képeket, diákat, mikrofelvételeket, illetve a szemléltetéshez szükséges rajzokat készítettem. Restaurálás előtt, függesztett állapotban készültek felvételek, majd lefektetve, igen részletes, a hiányokat jól dokumentáló mikrofotók készültek. A kiinduló makrofótokról fénymásolatot készítettem, melynek segítségével, egyszerű jelzőrendszer alkalmazásával be lehetett rajzolni a folytonossági hiányokat, csomók alatti lánc- és vetülékszakadásokat és a szennyeződéses foltokat. A munkámat segítő dokumentációs anyagot a restaurátorműhelyben megőrzöm. A többféle dokumentálás után mintákat vettem és elvégeztem az anyag- és színezékanalízist. Felületi tisztítás után a szőnyegnek különböző színű fonalaiból analízishez igen pici mennyiséget vettem ki, kémcsőbe tettem, megfelelő jelzésekkel elláttam. A szőnyeg anyagára, színezékeire vonatkozó kémiai analízis eredményének fontos szerepe lehet, utalhat a szőnyeg származási helyére, korára, segítheti a kutatót és restaurátort egyaránt. Az analízis eredménye eligazít a megfelelő tisztító-, konzerváló szerek és kiegészítő anyagok kiválasztásában. Elemiszál-vizsgálatot három módon végeztem: égetési próbával, kémiai módszerrel és mikroszkopikus meghatározásával.

5 Égetési próba az első, minden további vizsgálat mindig ezt hivatott igazolni. Feltételeztem, hogy a szőnyeghez felhasznált minden anyag állati eredetű, fehérje alapú gyapjú. Erre kerestem először igazolást égetési próbával. Az égetési próbát azért is szükséges volt elvégezni, mert az eredménytől függően kell a későbbi mikroszkopikus vizsgálathoz a vizsgálandó szálak beágyazó anyagát megválasztani. Az égetési próbát minden vett mintán elvégeztem, eredményük egységes: égett haj-, csont- vagy bőrszag, igen kevés hamu, a hamu színe fekete. (Egy szál esetében az égetési próba eltérést mutatott, ezzel a gyapjú teljes vizsgálatának lezárása után foglalkozom.) A kilenc, gyapjúnak bizonyult mintámat ezután kémiailag vizsgáltam.

6 A minták oldódtak lúgos ólomacetát-oldatban, nem oldódtak réz-glicerinoldatban. Ez azt igazol5. Szentpály-Szentpályné: Textiliák kémiai vizsgálata. Budapest, 1963. 11. 6. Szentpály-Szentpályné i. m. 21. 604