A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
BAKÓ Ádámné: Egy 18. századi imaszőnyeg vizsgálata és restaurálása
ta, hogy a vizsgált anyagok gyapjúk. A kilencből három mintát használtam fel a mikroszkópi vizsgálathoz. A mikroszkópi 7 felvételek a következőképpen készültek: mikroszkóp adatai: ZEISS, AMPLIVAL, POLARIZÁCIÓS: Fuji műfénydia. 19 dines film, 25-ös objektív, keresztezett nikölak, pol. anal + 1,8 blende. A gyapjú mikroszkópi képéről tudjuk, hogy hosszanti képe egymást átfedő pikkelyeket mutat, göndör alfa hélix szerkezete van, hajhoz, szőrhöz képest is vékonyabb, egyenesebb, egy vagy több molekulája van legbelül. Keresztirányú képe: kis vagy nagy medula, ha van. Az égetési próba és a kémiai elővizsgálat eredménye alapján a mikroszkópi beágyazáshoz klorálhidrátot használtam, mivel az a gyapjú pikkelyei közé jól behatol, azokat kissé felemeli, a kép jellegzetesebb lesz. A minták vizsgálatának eredménye a mikroszkópi felvételekről készült képeken láthatóan gyapjú. A szőnyeg két végébe hímzett betűk első látásra más minőségűnek tűntek, mint a többi fonal. Feltehetően selyem, bár felülete igen roncsolódott. A vett mintát megvizsgáltam. A selyem égetési próbájának eredménye mindenben megegyezik a gyapjú égetési eredményeivel, csak mivel itt nincs jelen kén, nem kíséri az égést kellemetlen szag. Égetési próba után itt is elvégeztem a kémiai 8 anyagvizsgálatot. A minta tömény sósavban oldódott, 10%-os forró NaOH-ban is. A vizsgált anyag ezek alapján selyem. Ezt igazolta a mikroszkópi 9 vizsgálat is. A selyemminta vizsgálatához a mikroszkóp és a felhasznált film adatai azonosak a gyapjúminták vizsgálatakor használtakéval. A selyem mikroszkópi képéről tudjuk, hogy hosszanti képe finom, hosszú szál, néha kettő, szericin ragasztóréteggel összeragasztva; keresztmetszeti képe pedig háromszög lekerekített sarkakkal. Beágyazáshoz ebben az esetben, feltehetően selyemről lévén szó, vízglicerin = 1:1 beágyazó anyagot használtam. A vizsgálat eredményeként a minta a selyem hosszanti képét mutatja. A szőnyeghez felhasznált anyagok megvizsgálása után a felhasznált anyag színezékeit is megvizsgáltam. A szőnyeg színezékeinek vizsgálatához kémiai analízist 10 végeztem. A színezékelemzéshez átlag 2 mm nagyságú fonalat használtam fel, l-l O-ig sorszámozva a mintákat. Először indigókimutatást végeztem nedves analitikai módszerrel. A 4-5 mintát félmikro kémcsőbe tettem, hozzáadtam 3 csepp NaOH-oldatot (3 szemcsepp deszt. vízben oldva); 3 csepp nátriumditionitot (Na 2 S 2 Ó 4 )-oldatot (egy vegyszerkanálnyi nátriumditionitot oldva 3 ml deszt. vízben). A félmikro kémcsőben levő oldatot lassan, óvatosan melegítettem, lehűlés után 2 csepp etilacetátot adtam a sárga oldathoz és jól összeráztam. Néhány másodpercen belül a felső etilacetátos fázis mind a két vizsgált minta esetében megkékült, ezért az indigóteszt eredményeként a kék színezékre indigófestést fogadtam el. .A többi szín esetében vékonyréteg-kromatográfiás analitikai módszert alkalmaztam, melyet a tízből megmaradt nyolc minta előkészítésével végeztem. Mind a meghatározandó mintákat, mind az összehasonlító anyagot egy csepp 10%-os sósavval forrón kezeltem. Erre a színezett anyagok esetében azért volt szükség, hogy a feltételezhetően jelenlévő pác fémionjai és a színezék közötti kémiai kötést megbontsam. Az összehasonlító anyagként használt növényi drogoknál a savas kezelés a színezék leválasztását szolgálja glükozidos formájában. Ezután a még forró oldathoz 2-3 csepp metanolt adtam. 7. Boros Anna-Laki Lászlóné: Textilkémia. Budapest, 1980. 73. 8. Szentpály-Szentpályné i. m. 26. 9. Boros-Laki i. m. 73. 10. Hofenk de Graaff, J.: A simple method for the Indification of Indigó Studes in Conservation 19/1974. 54-55. 605
