A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BARSI Ernő: Eötvös József sályi évei

erőt érzek kifejleni lelkemben, naponként erősbb akaratot, arra mit kötelességemnek ösmértem." Szalay válaszában örül barátja megelégedettségének, de nem bízik annak tartósságában. Eötvös ezt igyekszik cáfolni második sályi, 1937. dec. 19-én kelt levelében, mely egyszersmind beszámoló is hétköznapjainak megszokott munkarendjéről. „Hidd el barátom, e' megelégedés, melynek örülsz, de melybe bízni nem akarsz, nem pillanatnyi. Egy holnapnál többet töltöttem magányomban, 's az szakadatlanul tart, 's úgy hiszem tartani fog, míg bennem erő, hazámban kör találtatik, hogy cselekedhessek. Blazirozva vagyok; de csak az ifjú, a gyermek veszté el örömeit, a férfi épen maradt bennem, s él, s örül, mint férfihoz illik fáradva, s komolyan. Ha reggel felkelve gazdálkodásomat elvégzem, egy angyal társaságában tölthetek egy pár órát, s végre 2ig éjfél után dolgozok, s ha e hosszú napban nincs egy óra, melyet vesztenék - mert azokat sem vesztjük, melyekben jó emberek társaságában jobbulunk - ha nincs egy pillanat, melyben a rosszívű nagy világ érzeményimet sértené, nem mondhatom é bátran estve; boldog valék. S az vagyok barátom, boldog, mint kevesen, mert megelégedett, s az, mert megvagyok győződve, hogy éltem nem folyand el hasztalan, s hogy ha egykor pihenni megyek, ha bár nem is nevemnek, legalább tetteimnek nyoma elveszni nem fog." Sályi „Géniusza" Sályi „magányában" egy irodalmilag művelt, jó lelkű, szépérzékkel megáldott, „minden köteléket megtartani, gondolkodni és imádkozni tudó" asszony, Fáy Ignácné Halassy Jozefa inspirálja írói munkásságát és teszi boldoggá napjait. Szalay Lászlóhoz írott levelében gyakran „géniuszának" nevezi. Rokoni kapcsolat is fűzi Halassy Jozefához. Férje, Fáy Ignác, másodunokatestvére, kinek nagyanyja báró Eötvös Constantia, nagyapja nővére. De Jozefa is rokon. Mindkettőjüknek, az írónak is, Jozefának is Négyesi Szepessy lány a nagyanyja, illetőleg édesanyja. Ezért is értik olyan jól meg egymást. Halassy Jozefa 1808-ban született. Esküvője Fáy Ignáccal Kőteleken volt 1830-ban. Apja, Halassy József (1784-1844) első házasságából származott: anyja Szepessy Jozefa volt, Szepessy Sámuel és Batta Antónia leánya. Szepessy Jozefa 1828-ban halt meg. Már legelső, Sályból keltezett levelében boldogan írja Eötvös Szalay Lászlónak: „Falusi magányomat, melyet a szüntelen munka kedvessé tett volna úgy is, egy angyal menyországgá változtatá, nem gondolod, mennyire boldognak s nyugodtnak érzem magam egyszerű körében, melynek dísze egy pár mosolygó gyermekarcz, bája ő, kinek szíve szabadságért dobogni, s mégis minden kötelékeket megtartani, ki gondolkozni, s imádkozni tud. Jöjj hozzám ha lehet, s ha nem, olvasd Schweitzi utamat, mely naprul napra halad, s melynek lapjain átdereng azon szerencse, melyet ő áraszta körültem. Szerettem sokszor, s őrültségig boldognak éreztem magam, s kétségbeesésig boldogtalannak, s most is szeretek, s ha rám néz, mosolygok, s szerencsés vagyok." Jozefa rendkívül komolyan érdeklődik az irodalom iránt. Eötvös kéri barátját, hogy Mary útján küldjön Jozefának megjelent írásaiból. Küldje el az Emlény és Hajnal című irodalmi almanachokat, valamint a Bajza, Vörösmarty és Toldy által szerkesztett Athenaeum 1937-es évfolyamát. Ez a lap közölte Eötvösnek a Búcsú, a Vár és kunyhó c. költeményét, valamint Hugó Victor mint drámai költő c. tanulmányát. Az a tény, hogy nemcsak a verseit, hanem irodalmi tanulmányait is olvasta Jozefa, „gondolkozni" tudásáról, magasfokú irodalmi műveltségéről vall. Vallásosságára, „imádkozni" tudására, felekeze tiségen is felülemelkedő hitéletére fényt vet az az adat, melyet a sályi református lelkész, Édes Ébrahám vet papírra a sályi református egyházról tett hivata559