A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BARSI Ernő: Eötvös József sályi évei

válaszolni. Ő az írónak tulajdonítja az emlékmű felállítását, és időpontját következtetései alapján 1840 tájára teszi. Ha személyesen eljön Sályba, s látja az emlékművön az 1814-es évszámot, akkor ezt a feltételezést eleve elejti, mivel Eötvös ebben az esztendőben mindössze egyesztendős volt. Ezekre a kérdésekre csak az emlékműhöz fűződő néphagyományok adnak némi felvilágosítást, melyekről a későbbiekben fogok szót ejteni. Valószínű, hogy Eötvös Ignác halva született gyermekének állít emléket, de az is lehet, hogy csupán jelképes emlékmű, a romantikus kert tartozéka.

22 Nem véletlen, hogy Eötvös József ebben a romantikus sályi kertben írja Karthausi c. regényét olyan szerzetesekről, akik teljesen visszavonulnak a magányba. Noha közös rendházban élnek, mégis remetéskednek. A karthauziak nagy négyzet alakban sorakozó, külön földszinti kamrákban laknak, s azok mindegyikének kifelé is ajtaja nyílik egy kis kertre, ahol a kamra lakója magányos kerti óráit tölti. Kétségtelenül ilyenforma lélektani hatása lehetett a sályi kastélykertnek Eötvösre, akiről Voinovich Géza írja: „Eötvösben voltaképpen két ember van. Az egyik a szemlélődő író, a természet barátja, aki merengve jár a sályi kertben, rózsákat ültet a Svábhegyen ... A másik a tevékeny politikus, a nemzet reformtörekvéseinek bajnoka."

23 A sályi hétköznapok Eötvös József sályi hétköznapjairól legjobb barátjához, Szalay Lászlóhoz intézett leveleiből értesülhetünk. „Legjobb, legállandóbb barátja . . . Szalay László volt-írj a Voinovich Géza. - Vele holtáig összefűzték az ifjúság emlékei s a férfikor közös eszméi. Szalay budai tisztviselő család gyermeke volt; az ő szülei is a várban laktak s így sokat lehettek együtt. Együtt jártak iskolába, együtt iratkoztak be az egyetemre is, 1826-ban, tizenhárom éves korukban . . . Együtt foglalkoztak történelmi és irodalmi tanulmányaikkal. Együtt olvasták a magyar írókat, s maguk is Írogattak."

24 Sályból kilenc levelet írt Eötvös Szalay Lászlónak, aki itt meg is látogatta. Eötvös egészségi állapota a sályi évek kezdetén nem volt a legjobb. 1838. január 5-én kelt levele szerint: „Bajom, melyből őszkor az Orvos Urak kigyógyítani nem akartak, noha magamat minden orvoslás módnak alá vetni kész valék - mint magad tudod - most új ^erővel kitört, s alig fogom kikerülhetni a nagy curát, egyébiránt Februárig koplalással - a' mint reménylem, károm nélkül - kibírom, s mindég az marad vigasztalásom, hogy e bajt nem érdemlém; s férfiasan tűrtem." Orvosságul salsaparillát szed, melyet béltisztítónak s izzasztó szernek használtak. Kéri barátját, hogy ennek tulajdonítsa „levele gyávaságát". Egészségi állapota ellenére nagyon jól érzi magát Sályban. „Helyhezetem, melyet reménylem, egykor közelebbről fogsz mégnézni, kellemetes, független - s ez egy szó menyországot rejt magában." Falusi magányát szüntelen munkával tölti, s ez boldoggá teszi. 1837 végén (kb. novemberében, mely időpontra a keltezés nélküli levél esetében a következő, dec. 19-i sályi levél kitételéből lehet következtetni: „egy holnapnál többet töltöttem magányomban ..." Nizsalovszky tehát tévesen teszi decemberre a levél keltezésének idejét) írott első levelét így kezdi: „Elégedett vagyok, az az boldog. Most, hol a pályán, melyet a sors, s ön választásom élőmbe jegyze, felléptem, naponként új 22. Barsi Ernő: Titokzatos síremlék a sályi Eötvös-kastély kertjében. Szülőföldünk, Miskolc, 1984/7. 57-59. 23. Voinovich Géza: Báró Eötvös József. Bp. 1903. 24. Voinovich G. 203-204. 558