A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BARSI Ernő: Eötvös József sályi évei

parkjáról, mely tele van rövid feliratú, romantikus elhelyezésű emlékművekkel: ... a bánat szebb menedéket sehol sem lelhet, mint itt a fenyők csendes susogásában s éjjelében. Ebben a korszakban a parkokat jellemzik a romok, a feliratokkal ellátott jelképes és műsírok, igazi síremlékek, műbarlangok, sziklacsoportok, mesterséges vízesések, remeteház, napóra, különböző szimbolikus szobrok, kőkutak, emlékoszlopok és emléktáblák, újonnan készült régi feliratok, a közelmúltban épült ősrégi kapu, melynek tetején nagy kőlapon több száz éves felirat olvasható (Vendrőd, Nagyszombat közelében). Nem kell-e mindezekről Sályra gondolnunk?" - írja László János. Már az a tény, hogy a kert fáinak egy részét az egykor idáig nyúló erdő fáiból kerítették be, s kanyargó útjain szinte ki lehetett szakadni ebből a világból, mennyire megragadta a benne sétálók képzeletét. Nem csoda, ha a sályi kastélykert vonzotta a romantikus lelkesedéstől hevülő írókat. A kastélykert romantikus tartozékai idővel megsemmisültek, de két dolog (legalábbis átalakított formában, egy meg eredeti, de megrongálódott állapotában) napjainkig megmaradt. Egyik a „műbarlang", melyről az 1870-ben Sályba költöző és egy ideig a kastélyban lakó Gárdonyi Géza a következőket írja később Gyermekkori emlékeim c. munkájában: „Laszky Bécsben lakott, csak a nyarat töltötte Sályban. A birtokot akkor tavaszon vette, mikor mink odaköltöztünk, s az elhanyagolt parkban nagy átalakítások történtek. Volt ott egy mesterséges barlang, annak a tetejét áttörte és kék üveglappal boríttatta be. A fákra, meg a bokrokra egy láda üvegcsengetyűt hozatott. A kertész teli aggatta ezekkel a fákat meg a bokrokat; dróttal kötötték fel, s Laszky előre örült, hogy mikor a szél fúj, milyen bűbájos csilingelés lesz a kastély körül. Persze, mikorra a szél megérkezett, nem talált a parkban egy csengetyűt sem, a falubeli parasztgyerekeknek azonban mindegyiknek volt üvegcsengetyűje."

21 Megrongálódva, de eredeti állapotában megmaradt a régi romantikus kertből egy titokzatos síremlék, ennek homlokzatán keleties írásjelekből álló rövid felirat állott, melynek értelmét sokáig senki sem tudta. A sályiak Vámbéry Árminhoz is fordultak megfejtése érdekében, de ő sem boldogult vele. Az emlékmű közepén tömör, szépen faragott kőkoporsó állott. Ez látszott elejének nyitott részén. Három oldala kőlapokkal volt lezárva, rajtuk a mulandóság jelképei: halálfejes lepke, koponya keresztbe tett csontokkal, lefelé fordított fáklyák. Latin felirata is volt: Mementó móri. Emlékezzél arra, hogy meghalsz. Eötvös József bizonyára tudta, hogy ez az 1814-es évszámmal is ellátott síremlék miért készült, mit rejt ismeretlen jelekből álló felirata. Talán elmondta idelátogató író barátainak is. Vagy titokban tartotta előttük? Az biztos, hogy sem feljegyzéseiben, sem naplójegyzeteiben nyoma sincs a felirat értelmének. Talánynak maradt az utókorra. 1954-ben Balázsfy Rezső festőművész járt a sályi kastélykertben. Megragadta figyelmét az emlékmű, lerajzolta és rövid leírást készített róla. Meg is jelent a Művelt Nép 1954. szept. 26-i számában. Erre viszont kiváló írásszakértőnk, László János figyelt fel. Levelezni is kezdett az emlékműről az akkori sályi értelmiségiekkel, tudakolva tőlük az emlékművel kapcsolatos népi véleményeket. Tőlük azonban nem sokat tudott meg. Ellenben hozzáfogott a különös felirat megfejtéséhez. Rájött, hogy héber betűk változataiból összeállított írással van dolga, mely más nyelven mondott szót tartalmaz. Jeleit különböző sémi írásokból válogatta össze valaki. Meg is találta az értelmét. A felirat, mint a héber írás, jobbról balra olvasandó, és ezt a magyar szót adja ki: ALUSZIK. Értelme nem rejtély, de továbbra sem lehet tudni, miért, kinek az emlékére készült, s ki készíttette? László János az Irodalomtörténeti Közlemények 1958. évi LXII. évfolyamának 57-63. lapján írott tanulmányában ezekre a kérdésekre is próbál 21. Gárdonyi Géza: Gyermekkori emlékeim. Bp. 1951. 94. 557