A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KOMÁROMY Sándor: A 18. századi sárospataki kéziratos versgyűjtemények II. (Népdalszerű és népoktató szövegek)

Belső dagadástól kiváló: Fekete retket hajastól meg kell reszelni, ugyan annyi fenyő magot meg törni és a retekkel öszve elegyíteni égett borral meglocsolni, rozs liszttel meghinteni.

22. Vérhas ellen több gyógymódot is ajánl a korabeli szerző: Tormát meg köl reszelni, és ollyan erős etcetbe, azt egye meg, használ. Vagy: Lépes mézet egyék, vagy egész tojást új lábosba üssön vaj nélkül forgasson, szeretsen dióval hitse meg és egye. Vagy: Róhat bios ólmát meg kel reszelni, igya meg akár borba, akár éget borba, akár vízbe.

24 Jobbnál jobb tanácsokat olvashatunk egyéb helyeken „Kólyika ellen", „Köszvénytől", „Darázs vagy méh tsipés ellen", „Ember rüh ellen", „Ló rüh ellen", „Csömörlés ellen" és így tovább. A feldolgozott kötetek közül a Kt. 1853., Kt. 403., Kt. 1513., Kt. 1664. számúban találhatók. 1777-ből származik az a szöveg, amely részben eltér az idézett kuruzsló receptektől. Az eltérés a gyógyítás eszközeiben van. Szándékában ez is gyógyítani akar, de nem füvekkel és magvakkal, egyéb gyógyírokkal, hanem a lelki folyamatok kóros elváltozásait megelőzendő pozitív személyiségjegyek tudatosításával, erősítésével. Egyfajta mentálhigiénés receptként tipizálhatjuk: Minden féle nyavalyában hasznos ez a házi orvosság. Ved a hitnek gyökerét, reménységnek levelét, tisztaságnak virágjait, jó cselekedeteknek gyümölcsét, békességes tűrésnek Liliomát, engedelmességnek ruháját törd meg az ártatlanságnak mosarában, ezeket szűrd által az megfontolásnak rostáján, ted az alázatosságnak fazekába, tölts reá az könyhullajtásnak vizét, főzd meg vig szivei, ha ez meg föl, hincsd meg vele barátodhoz való szeretettel, egyed az penitentiának kalányával, és így ély véle naponként nagy hasznát fogod vennyi.

25 (1777.) A szöveg pillérszavai a következők: hit, reménység, tisztaság, jó cselekedet, békességes tűrés, engedelmesség, ártatlanság, megfontolás, alázatosság, szeretet, penitentia (vezeklés, búbánat), amelyek ebben a kontextusban a valláshoz, a hitvilághoz is kötődnek. Több alkalommal hangsúlyoztuk a kötetek elemzésével kapcsolatban a szigorú történeti meghatározottságot. Ezt ismét megerősítjük. Bármennyire is másképpen vélekedünk ma a gyógymódok legtöbbjéről, saját korában, a XVIII. században minden bizonnyal hitele volt a recepteknek, különben mivel magyaráznánk a leírások figyelmes részletezését. A komolyságot, a gyógymód megőrzésének szándékát erősítik az olyan jegyzetek, amelyek feltüntetik a forrást is, hogy ti. kitől vette át a kötet szerzője a szöveget: A „Lép dagadástól" kezdetű szöveg mellett a másoló megjegyzi a forrást is: „Páriz Pápai Ferentz orvos könyvéből . . .

26 23. TRENS Kt. 513. 439. 24. TRENS Kt. 1664. 130-131. 25. TRENS Kt. 1664. 16. 26. TRENS Kt. 513. 441. 545