A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

MOGYORÓSI Sándor: Egyes gömöri hiedelemalakok interetnikus vonakozásai

tehát azt tapasztaljuk, hogy a három településben a reformátusok aránya a másik két hitfelekezet rovására folyamatosan növekedett. A leírt adatok - ha vázlatosak is - tükrözik, miként alakult a lakosság nemzetiségi megoszlása, s mindenképp figyelembe kell vennünk őket, ha elemezni kívánjuk a három falu hitvilágában tapasztalható interetnikus jelenségeket. A terepmunka tapasztalatai azt mutatták, hogy főképp a két általánosan ismert mitikus alakot - a boszorkányt és a lidércet - jelölik e három faluban kettős elnevezéssel, így a boszorkányt gyakran emlegetik striganak, a lidércei pedig zmoknak. Azért szembetűnő ez a jelenség, mert a szomszédos magyar falvakban (Lice, Mellété) ezeket a lényeket csak magyar nevükön ismerik, s annak ellenére, hogy a lakosság beszéli a szlovák nyelvet, mindig tagadó választ kaptunk, ha a szlovák megjelölés alapján érdeklődtünk ezen mitikus alakok iránt. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a két elnevezés közül a striga szó kapcsolódik szorosabban a mitikus lény alakjához. A többségében református Gicén szívesebben használják a striga megjelölést. Ha ebben a faluban a boszorkányok iránt érdeklődtem, az adatközlők beszédükben többnyire a szlovák terminust használták, nem úgy, mint a szomszéd Nasztrajon, ahol az elbeszélések során a magyar és a szlovák terminus azonos arányban szerepelt. A gyűjtés során kiderült, hogy a lidércről alkotott képzetek fokozatos feledésbemerülésével megváltozott a zmok szó tartalma. Az adatközlők kivétel nélkül emlékeztek arra, hogy a szó egy mitikus lényt - lidércet - jelöl, de ez a jelentés csak másodlagosként került elő. Ha rákérdeztem a szóra, akkor állandósult szókapcsolat formájában értelmezték: „Olyan vagy, mint a zmok" - vagyis úgy nézel ki, mint egy ázott-veréb (zmoknut' = megázni). E három Murány-völgyi falu hitvilága azonban nemcsak abban különbözik a szomszédos falvakétól, hogy egyes lények megnevezésére egyaránt használják a szlovák és a magyar kifejezést, hanem abban is, hogy e három falu hagyománya ismer egy mitikus alakot, amelyet egyaránt nevezik Kulcsos Kisasszonynak és poludnicanak. Poludnica olyan, délben megjelenő női mitikus lény, amely az antropomorf mezei démonok csoportjához kapcsolódik.

5 Ismerik a szlovákok, csehek, szorbok, lengyelek, oroszok stb. Megfelelői ismertek a magyar és a német hagyományban is. Róheim Géza poludnica alakjának (szláv daemon meridianus) a magyar néphit délibábját feleltette meg, miközben ezt a lényt a kelet-európai kultúrkörbe sorolta.

6 A poludnicaval kapcsolatos első szláv nyelvemlék a XIII. századból származik. Bizonyos Vacehrad a latin driades deae silvarum kifejezést cseh poludnice szóval fordítja.

7 A női démon szexuális jellegére utal az az 1466-ból származó lengyel glossza, amely a latin si quafeféllit heri kifejezéstprepoluthnycza szóval magyarázza, ami a lengyeleknél ismert przypoludnyca nevű déli démonnal azonos értelmű.

8 XIX. században a jeles lengyel néprajzkutató, Kolberg O. írja le a przypotudnicat, amely Krakkó környékén hatalmas fekete asszony képében jelenik meg.

9 Más források fehér ruhába öltöztetett nőnek ismerik, amely mindenkoron veszélyes a vele találkozó - vagyis délben a mezőn tartózkodó - emberekre. A lengyel przypoludnica szorosan kötődik az aratási hagyományhoz, és többnyire az aratást megelőző időszakban jelenik meg.

10 Ugyanez a mitikus lény ismert a luzsicei szorboknál is psipolnica vagy psezpolnica néven.

11 5. UjváryZ., 1981., 138-139. 6. Róheim G., 1925., 1W.; Ujváry Z., 1966., 10.; Dömötör T., 1981., 84-85. 7. Grau, D., 1966., 98-99.; Niederle, L., 1916., 65.; Manhardt, W., 1904-1905., 135. 8. Grau, D., 1966., 100. 9. Kolberg, O., 1874., 88. 10. UjváryZ., 1966., 13-12. 11. Zelenin, D., 1927., 391. 532