A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
GADÓCZINÉ FEKETE Éva: Egy elmaradott terület felzárkózásának történeti földrajzi lehetőségei
dogkőújfalu, Hejce, Vizsoly, Kéked, Gagyvendégi birtokosai 20-30 kat. h. gyümölcsösökkel rendelkeztek 49-de a fölös munkaerőt foglalkoztató nagygazdaságok nem alakultak ki. A 19. század végén fellendülő juhtenyésztés sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az ausztrál gyapjúval nem bírva a versenyt, az állományt radikálisan csökkenteni kellett. 50 Ipari növények termesztése a feldolgozóhely messzesége, az áruszállítás nehézségei miatt - a Hernád-völgyet kivéve - nem volt jellemző. 51 Az élelmiszeripar ágazatai közül csupán a malomipar és a szeszfőzés indult be. 52 Gyáripari szintre az alapanyagot termelő mezőgazdaság alacsony termelékenysége, a nagyobb kapacitással rendelkező területektől való közlekedési távolság, s nem utolsósorban - az aprófalvas településszerkezetből adódóan - a munkaerő erős dekoncentráltsága miatt nem fejlődhettek. A területen kitermelt fa feldolgozására sem jött létre jelentősebb üzem, csupán Göncön működött fűrésztelep. 53 A zempléni rész faszénégetőit kivéve, a kiaknázatlan lehetőségek közé tartozott a mező- és erdőgazdasági termékek árutermelő háziipari feldolgozása. 54 A terület tehát az általános fejlődési irányvonalhoz sem a mezőgazdasági és erdészeti termékek termelésével, sem ezek feldolgozásával nem tudott hathatósan kapcsolódni. Ugyanakkor más iparágak sem válhattak a fejlődés hordozójává. Jelentősebb ásványvagyon híján a kitermelő és a nehézipar kiépülésére itt nem lehetett számítani. A 19. század elején létrejött manufaktúrák, így Regéc üveghutája, Telkibánya kőedénygyára, valamint Gönc és Szikszó hagyományos kézműipara 55 pedig szintén nem tudtak az ipari fejlődés motorjai lenni. A gyáripar kialakulásához eleve feltételezett nagy mennyiségű, koncentrált munkaerő hiányán túl gondot jelentett az is, hogy az említett üzemek „nem jó ágazatban működtek". Termékeik a cseh és lengyel üveg-, ill. porcelángyárak mellett nem lehettek versenyképesek, a sok reménnyel kecsegtető bolgár piacra való betörésük is csak tiszavirág-életű volt. 56 A kézműipar pedig a Kassán, Miskolcon megerősödő gyáriparral szemben nem bírta a versenyt. Nem vették át az új technológiákat, nem élvezhették a szériagyártásból adódó előnyöket és nem bírtak lépést tartani a divattal. A vevőkörüket jelentő falusi lakosság vásárlóereje is - a mezőgazdaság eltartóképességével párhuzamosan - egyre kisebb lett. A régi iparosréteg elszegényedett, sokan az önálló ipar feladására kényszerültek. 57 A vásárok szerepének csökkenésével, a mezővárosi státus megszűnésével 58 a Hernád-völgy korábban oly híres helyeinek fénye is megkopott. Szikszó állatvásárai azonban még mindig az ország legjelentékenyebb vásárai közé tartoztak. 59 A terület gazdasági struktúrája tehát a teljes vasúthálózat kiépítetlensége, az agrárszektor modernizálásának elmulasztása, az egyoldalú - a vármegye északi részének 49. Gazdacímtár, 1896. 50. A juhállomány a Csereháton és a Hernád völgyében 1/3-ára, a zempléni részen közel felére csökkent 1896-1935 között (B.-A.-Z. m. T. 1970. telep. s. a.) 51. Hernádszentandrás dohány- és Gönc vidéke burgonyatermesztése 52. Telkibánya, Göncruszka, Alsóvadász malmai, H. vécse szeszfőzdése említhető meg (Abaúj- . Torna Vm. 1939.) 53. Abaúj-Torna Vm. 1939. 54. B.-A.-Z. m. T. 1970. 57. 55. Gönc hordókészítői, Szikszó csizmadiái, tímárai voltak kivált híresek (B.-A.-Z. m. T. 1970.) 56. Abaúj-Torna Vm. 1939. 57. B.-A.-Z. m. T. 1970. 56-57. 58. Aszaló - 1886; Gönc - 1871; Szikszó - 1866. Molnár L, 1989. 59. Magyar Statisztikai Évkönyv, 1930. 361
