A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

DOBROSSY István: A kávézás elterjedése és a kávéházak története Miskolcon:

amely a kávéházjellegen túl azért érdemel figyelmet, mert 1990-ben szintén megnyitották az épületben a „Jereván"-t, amely éjszakai bár, erotikus show-val és varietéműsorral.

52 II. Önálló kávéházak Miskolcon Először 1878-ban, majd 1902-ben, 1910-ben, de később is szabályrendeletben fogalmazzák meg, hogy mi tekinthető kávéháznak, s ezek működésével kapcsolatban milyen elvárások vannak. (A presszó, majd eszpresszó az 1930-as évek terméke, s működésükről, működtetésükről nyomtatott szabályrendeleteket már nem adtak ki. A 19-20. század fordulóján kávéháznak tekintették azt az üzletet, „a melyben kávé, thea, chocholadé, hűsítő italok és ezekhez szükséges nedvek, fagylalt és végre az elsorolt czikkekkel fogyasztani szokott sütemények állandóan kaphatók. A melyben legalább két tekeasztal egy teremben, s egymástól oly távolban legyen felállítva, hogy mindkettőn egyidőben kényelmesen játszani lehessen." Kávéházat csak az iparhatósághoz bejelentett, s az azáltal elfogadott helyiségben lehetett nyitni. A kávéházak rendszerezésében, de főleg azonosításában nagy segítség az az előírás, amely szerint a Városház tértől a Széchenyi utca végéig, az akkor Király (ma Ady E.) utcáig a kávéházak számát nem korlátozza, de a város más területén egy utcában csak egy kávéházat lehetett nyitni, s természetesen üzemeltetni. Kávéházat nem engedélyeztek kórház, iskola, templom, vagy jelesebb középület közvetlen közelében. Szigorú erkölcsvédelmi oka volt annak, hogy „kávéházi üzletekben nőszemélyek felszolgálatra egyáltalán nem alkalmazhatók, pénztárosi minőségben is csak felváltva egy-egy nő személy alkalmazása engedtetik meg. A pénztárnoknőnek rendes helyét elhagyni s a vendégek közé elegyednie szigorúan tiltva van; azon kávéháztulajdonos, ki ezen szabály ellen vét, a pénztárnoknő tartásától mindenkorra eltiltandó." A fogadóval, szállodával együtt üzemelő kávéházak éjfél után 3 óráig, a többiek éjfél után 2 óráig tarthattak nyitva. Nyári hónapokban (ápr.-szept.) reggel 4-től, a téli hónapokban (okt.-márc.) pedig reggel 5-től tarthattak nyitva. A zárórát nem lehetett megsérteni, kivételt csak a farsangi táncvigasság jelentett, amit előre kellett bejelenteni, s külön előleget kellett fizetni érte. Végül a szabályrendelet megtiltott mindenfajta kártyajátékot.

53 A szabályrendeletből érzékelhető, hogy a kávéház egyben cukrászda is volt vagy lehetett, s a cukrászdák esetében is találunk adatokat arra, hogy kávéméréssel bővítették üzleti kínálatukat. így pl. 1856-ban Jóst János utódja, Silvestri Jakab mester, az 1828-ban alapított cukrászda tulajdonosa a városi tanácstól kávémérési jogot kért. Ezt a diósgyőri koronauradalom ellenezte, mondván, ez rontaná Korona vendéglőjének és kávéházának forgalmát. A kávémérés jogát a tanács a tiltakozás ellenére is megadta Silvestrinek, hangsúlyozva, hogy „van a műveltebb közönségnek egy része, amelyet az eddig fennálló kávéházak ki nem elégítenek."

54 A válaszból arra gondolhatunk, hogy Silvestri cukrászdája igencsak az előkelők közé tartozhatott, amely alkalmas volt a műveltebb közönség igényeinek kielégítésére is. Az önálló kávéházak ideje a 19. század vége, 20. század eleje volt. Számukat Miskolcon több tucatra becsülhetjük. Soknak a felkutatásában az iparsortár, vagy egyegy újságreklám segített, de legtöbb adatot a visszaemlékezések, s az így előkerült családi dokumentumok szolgáltatták. Az 1920-as évek végén, a 30-as évek elején a felgyorsuló városi fejlődés, másrészt a konkurenciaharc miatt a kávéházak folyamatosan beolvadnak más üzletágakba. Elkezdődik az a folyamat, amelyben egy-egy állomás 52. Déli Hírlap, 1990. (XXII. évf.) 41. sz. 53. Szabályrendelet, 1902. HOM. HTD. 53.2938.1. 54. Mvlt. 4227/1856. 272