A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

PETERCSÁK Tivadar: Feudalizmus kori erdőhasználat az Északi-Középhegységben

fát elfuvarozni a megjelölt helyre.

27 A diósgyőri koronauradalom az 1760-as évektől egyre inkább arra törekedett, hogy a robotot favágás és fuvarozás révén tudják le a jobbágyok. Ez komoly terhet jelentett számukra, hiszen amíg a 18. század első felében a falvak és mezővárosok lakossága összesen 86 öl, az 1750-es, 60-as években már 1829 öl fa kitermelésére és szállítására volt kötelezve.

28 A robotterhek növelése a 19. század első felében a regéci uradalomban is jellemző. Az erdei munkák részaránya az összes robotmunkából az uradalom gazdaságaiban változó mértékű. Pl. 1828-ban a tállyai gazdaságban alig 1%, de 1827-ben a sárospataki gazdaságban 15% az ölfahordás. Erdei munkára 1824-ben 563, 1825-ben 1455, 1826-ban 410, 1827-ben 100, 1828-ban 56 gyalognapot vettek igénybe a regéci uradalom különböző gazdaságaiban. A fahordás talán még a fakitermelésnél is súlyosabb terhet jelentett a robotoló jobbágyoknak, hiszen igavonó állatait ez roskadásig igénybe vette. A pataki ispán ilyen munkára csak az 1827. évben 1779 gyalognap értékű, tehát 889 igásmunkát használt fel. A robot járadék az úriszéken kirótt robotbüntetések révén is növekedett. A faizás jogának használatában megszorított jobbágyság a szükségtől hajtva, gyakran kezet emelt a földesúri erdőkre. A regéci uradalom erdőiben is gyakori kártétel a száraz fa lopása és az élő fák pusztítása. Ezért pl. a főnyi ispán 1826 decemberében 24 3/6 gyalognap büntetést vezetett be a számadásba. A robot minősége az erdei munkáknál sem lehetett magas színvonalú, hiszen a baskói zsellérekre a számtartónak és erdőtisztnek kellett felügyelni, hogy egy nap 1/2 öl fát kivágjanak.

29 A fakitermelés, a tűzi-, épület- és szerszámfa fuvarozása mellett időnként egy-egy speciális szolgáltatás is megjelenik. A Zempléni-hegyvidéken a mogyoróskaiak az urbárium szerint az úrdolgán kívül esztendőnként tartoztak 10 000 szőlőkarót hasítani és a Hegyaljára, Tállyára leszállítani. A szőlőkaró fuvarozása a diósgyőri uradalomban is gyakori volt.

30 A mogyoróskai gazdák a 19. század közepén a fa helyett 20-20 köböl faszenet hordtak Tállyára, vagy annak a fuvarértékét fizették meg. A háromhutai zsellérek ölfavágás helyett egy forint füstpénzt fizettek a faizásért.

31 A diósgyőri uradalomban a 19. század elején tűzifahordás előtt cédulát kellett váltani. 1817-ben egy szekér száraz fa megváltási ára 2 Ft 12 krajcár volt.

32 Az urbárium szerint a földesúr a jobbágy saját szükségletére biztosította a tűzi- és épületfát. Ezen túl azonban külön fizetés ellenében kereskedést is engedélyezett jobbágyainak a fával és faeszközökkel. A mogyoróskaiak napi 4 krajcár befizetése mellett naponta vághattak fát, és azt a közeli Szántó mezővárosba fuvarozva eladták.

33 A kisnánaiak egy része a 18. században a tűzi- és épületfát szekérre rakva a fátlan alföldi falvakban cseréli búzáért, árpáért.

34 Egerbaktán a 22 jobbágy közül 13 főfoglalkozása a fuvarozás volt. Ezek az erdőkben összegyűjtött törmelékfával kereskedtek az egri piacon.

35 A gyöngyösorosziak a tűzifaeladás fejében a fa árának felét a földesúrnak kötelesek beszolgáltatni.

36 Tardona lakói tűzi- és épületfát, a borsodnádasdiak hordó27. Soós /., 1975. 324-25.; HML VII-1/a. 48. 4.; Nagy Gy., 1964. 96.; HML VII-1/a. 84.; BML VII-l/c. 177.; Soós L, é. n. 103. 28. Veres L., 1982. 169. 29. OláhJ., 1960.304-322. 30. BML XV. 23-2.; Veres L., 1982. 169. 31. BML VII-l/c. 177. 32. Viga Gy., 1985. 344. 33. BML VII-l/c. 177. 34. Soós L, 1975. 322. 35. SoósL, 1975. 160. 36. SoósL, 1975.227. 184