A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

CSORBA Csaba: Vármegyei címerek és Borsod-Abaúj-Zemplén címere

Az előbbi felsorolásból több következtetés vonható le. Egyrészt az, mintha 1669 előtt (Árva) királyaink egyetlen vármegyei címert sem adományozott volna, másrészt az, hogy jó néhány megye van, amely az 1830/40-es években nem újíttatta meg pecsétjét. Mindkét következtetés a valóságban nem állja meg a helyét. Egyszerűen csakis arról lehet szó, hogy a vármegyei címeradományok jelentős része valamiképpen nem került bele a királyi könyvekbe (sok más címeradománnyal egyetemben). A királyi könyvek hiányos adatsora meglehetősen sajnálatos körülményemért igencsak megnehezíti és megnyújtja a kutatómunkát az egyes vármegyék hiteles címereinek-pecsétjeinek összegyűjtése terén. A vármegyei címeradományozó oklevelek elvileg az illető vármegyék levéltáraiban találhatók. Jó néhány oklevél azonban elkallódott a századok folyamán. Nem tudunk arról, hogy Abaúj, Torna és Gömör vármegye Szlovákiában őrzött levéltáraiban maradt-e meg a 16-19. századból királyi címeradományozó levél (mármint a vármegye címerével kapcsolatos), a királyi könyvek hivatkozott mutatója sem tud semmilyen adományról. Borsod vármegye Miskolcon őrzött levéltárában sem maradt fenn e megyét illető címeradományozó oklevél. Zemplén 1837. március 6-án kelt magyar köriratú címeres pecsétet engedélyező királyi oklevele maradt meg eredetiben a vármegye jelenleg is Sátoraljaújhelyen őrzött levéltárában.

11 Nem lenne haszontalan legalább a mai Magyarország megyéinek levéltáraiban megtalálható vármegyecímer-adományozó királyi oklevelek adatait összegyűjteni. A Magyar Országos Levéltár eredeti címeres levelei között két vármegye címeradományozó oklevelét lehet megtalálni: Bodrog vármegyéét 1715-ből és Máramaros vármegyéét 1748-ból. Mindkettő címerrajzát legutóbb közölte Nyulásziné Straub Éva.

n Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a Nyulásziné-féle címerkataszterben közölt címerrajzok Bodrog esetében viszonylag kismértékben, Máramaros esetében nagyobb mértékben eltérnek Tagányi katasztere, ill. az 1911-ben készült kataszter címerrajzaitól!

13 Szerencsésen megmaradt viszont a legkorábbi ismert vármegyei címeradományozó oklevél, Somogy vármegye 1498-as keltezésű oklevele, amelyet - színes hasonmással Borsa Iván tett közzé.

14 Természetesen azzal, hogy összegyűjtjük a vármegyei címert adományozó okleveleket, a kutatásnak csak kis hányadát végeztük el. Tanulmányoznunk kell azt is, hogy a századok folyamán ténylegesen milyen címert használt a vármegye, kezdetektől 1949ig. Jól példázza Heves vármegye, hogy a századok folyamán hogyan alakult át a vármegyei címer.

15 A levéltári kutatómunkának talán legidőigényesebb és legösszetettebb része a címerek és pecsétek kutatása, még a mai, viszonylag fejlett technika (fénymásolás) 11. Szövegét szabad fordításban közli Csíkvári A., 1940. 11. 12. Nyulásziné Straub É., 1981. 107. (1309. sz.), 114. (1403. sz.). Címerrajz: Nyulásziné Straub É., 1987. 945., 1023. sz. Az erdélyi Csík-szék címerét 1793-ban I. Ferenc adományozta. Pallos 4. köt. 708-709. szerint 1861-ben megvolt a címeradományozó királyi oklevél a csíksomlyói levéltárban, azóta nyomaveszett. 13. Máramaros vármegye eredeti királyi adománylevele szerint a bányászok a tárnában faácsolat alatt dolgoznak, fölöttük sziklás hegy emelkedik, amelynek csúcsán áll a zerge. APallas 12. köt. 297. és az 1911-es címerkataszter ábrázolása szerint a sótárna ívelt kővel kirakott kapu, s közvetlenül a kőív tetején áll a zerge. Számunkra az eredeti címerkép esztétikusabbnak tűnik. 14. Borsai., 1984. 15. Kohajda L., 1973. Jelenleg (1990) egy Egerben megjelenő hirdetési újság cakkozott ovális pajzsban ábrázolja a címert. Szerencsésebb lenne egy klasszikus pajzsformát választani a címer felújításához. 108