A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

CSORBA Csaba: Vármegyei címerek és Borsod-Abaúj-Zemplén címere

mellett is. Viaszpecsét reprodukálására a fénymásológép nem alkalmas. Marad a fotó­zás és a gipszmásolat-készítés (utóbbi viaszpecsétek esetében), meg a rajzolás. Ez azt jelenti, hogy sorra kell járni a levéltárakat, s eredetiben megtekinteni a pecséteket, címereket. Az a hatalmas mikrofilmes anyag, amely a Magyar Országos Levéltárban eddig összegyűlt, pecsétek, címerek tekintetében úgyszólván teljesen használhatatlan. Tekintettel arra, hogy az 1918 előtti Magyarország 63 vármegyéjének többsége a jelen­legi országhatárokon kívül fekszik, s a környező országok levéltáraiban a kutatási lehetőségek még ma is nehézkesek, költség- és időigényesek, ezért belátható időn belül a vármegyei pecsétek változatait lehető teljességgel felölelő képes kataszter aligha készülhet el. A ma még leküzdhetetlennek látszó nehézségek, s a feladat nagysága (ami egy ember erejét jócskán meghaladja) egyaránt arra ösztönöztek, hogy tanulmányunk feladatkörét erősen leszűkítsük. Inkább az egyes levéltárak kutatóinak figyelmét szeret­nénk felhívni arra, hogy egy-egy vármegye pecséthasználatát hasonlóképpen föltárják, mint Heves vonatkozásában megtörtént. Ha a jelenleg rendelkezésünkre álló anyag a vármegyék címer- és pecséthasznála­tának elemzéséhez nem is elég, arra alkalmas, hogy a pecsétek e csoportját elemezzük, elsősorban olyan szempontból, mennyiben felelnek meg a címertan szabályainak, s megújításuk során szükséges-e, célszerű-e változtatni rajtuk. Miután nem volt lehetőségünk arra, hogy hiánytalanul összegyűjthessük az ország 16-19. századi valamennyi közigazgatási egységének címereit (pecsétjeit), ezért elem­zésünk tárgyául a 19/20. század fordulójának 63 vármegyéje címerét választottuk. E vármegyék egy része (21) igencsak rövid múltra tekintett vissza. 1876-ban létesültek a következő vármegyék: Arad vm. (Arad és Zaránd összevonásából), Beszterce-Naszód vm. (Beszterce-szék és Naszód vidékéből), Brassó vármegye (szász székek összevoná­sából), Csík vm. (székely székek összevonásából), Fogaras vm., Hajdú vm. (a Hajdú­kerülethez csatoltak 10 szabolcsi és 3 bihari települést), Háromszék vm. (székely székek összevonásából), Heves vm. (elválasztották tőle Külső-Szolnokot), Jász-Nagykun-Szol­nok vm. (a Jászság, a Nagykunság és Külső-Szolnok összevonásából), Kis-Küküllő vm. (nagyrészt Küküllő vm.-ből), Maros-Torda vm. (Marosszék és Torda vm. felső része összevonása), Nagy-Küküllő vm. (Felső-Fehér vm. és szász székek összevonása), Pest­Pilis-Solt-Kiskun vm. (három addigi vm.-ből alakult), Szeben vm. (szász székek össze­vonásából), Szilágy vm. (Közép-Szolnok és Kraszna vm. összevonásából), Szolnok-Do­boka vm. (Belső-Szolnok és Doboka vm., valamint Kővárvidék összevonásából), Torda-Aranyos vm. (Torda vm. és Aranyosszék összevonásából), Torontál vm. (a régi vm.-hez volt határőrvidékeket csatoltak), Udvarhely vm. (székely székek összevonásá­ból). Krassó-Szörény vm.-t két korábbi vármegye egyesítésével az 1880:55. te. hozta létre, Abaúj-Torna vármegye az 1881:64. tc.-nek köszönhette létét. Bács-Bodrog vm. 1729-ben jött létre, az 1802:8. te. ezt szentesítette. Alsó-Fehér vm. 1744-ben vált ki Fehér vm.-ből, Gömör-Kishont születését az 1802:9. tc.-nek köszönheti. Csanád sokáig Békéssel, itt. Csongráddal összevonva élt, 1860-tól lett önálló. 16 Az új vármegyék kialakítása, a területi összevonások természetesen azzal jártak, hogy - többségében - megváltoztak a címerek: Beszterce-Naszód és Szilágy esetében a címerösszetételt úgy oldották meg, hogy a két címerpajzsot egymás felé döntötték. Mindkét esetben a két pajzsot egyetlen, rájuk helyezett korona fogja össze. A címertan szabályai szerint az egymás felé dűlő pajzsok lehetnek egymással nem érintkezők, vagy érintkezők. E két címer esetében azonban a pajzsok nemcsak érintkeznek, hanem egyiknek a sarka takarja a másikat (Tagányi gyűjteménye szerint). Az 1911-ben készült címerkataszter ábrája viszont azt mutatja, hogy Szilágy esetében a két pajzs egymás 16. A közigazgatási változások adatait lásd Bodor A.-Gazda /., 1984. 458-463. 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom