A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

FÜGEDI Márta: Jelképes állatábrázolások a református templomok festett bútorzatán

5. kép. Szarvasok (Noszvaj, ref. templom mennyezettáblája 1734.) A református templomok alakos ábrázolásaiban, mégha gyenge művek, olykor groteszkek és naivak is azok, feltehetően kedvét lelhette a gyülekezet, s az istentisztelet és egy-egy hosszabb prédikáció alatt szívesen nézegette a mennyezet „képeskönyvét". A figurális táblák mindegyike tehát eredetileg egy-egy gondolat, példázat ábrázolása lehetett. Mindezek a jelképes ábrázolások még a 18. században sem veszíthették el tartalmukat és nem válhattak jelentés nélküli ornamentummá. Amit ma már esetleg nem tudunk megfejteni, azt valószínűleg értette a nép több emberöltővel ezelőtt.

8 A festett templomi bútorzaton előfordulnak egészen különös, egyedi állatalakok, fantázialények is, közülük azonban csak azokat tekintjük át, amelyeknek a népművészetben, a profán használati tárgyakon való ábrázolása is elterjedt és jellemzőnek tekinthető: így a pelikán, a szarvas, a kétfejű sas, az oroszlán, az egyszarvú, a bárány, a hal, a kígyó és a sárkány, valamint a madáralakok a leggyakoribbak. Ezek ikonográfiái jelentése ismert, legtöbbjük a Physiologus néven ismert, a 2. században keletkezett műre vezethető vissza, melynek állatszimbolikája az egész középkorban és a reneszánszban általánosan elterjedt volt.

9 Az állatok Krisztus szimbólumai, illetve a jó vagy a rossz jelképei. Némelyiknek több jelentése is van. Apelikán a református egyház egyik leggyakrabban használt jelképe, a kora középkor óta a legkedveltebb Krisztus-szimbólumok egyike.

10 A jelkép tehát Krisztust jelenti, aki a bűn elkövetése által az örök élet számára meghalt fiait saját vére hullatásával kelti életre. A festett templomi bútorzatok kevés figurális díszítménye között az egyik legáltalánosabban elterjedt ez az ábrázolás." Tipikus megjelenési helye a templomok 8. TomborL, 1968.29. 9. Physiologus, 1986. 10. Vö.Seibert,J., 1986.262. 11. Pelikánábrázolások találhatók még az alábbi templomokban is: Farcád (Udvarhely m.) (1929), Alsóboldogfalva (Udvarhely m.) (1800), Felsőboldogfalva (1620), Nagyajta (Háromszék m.) (1746), Ákos (Szilágy m.) (1756), Csiksomlyó (1530 k.), Homoródkarácsonyfalva (1700), Magyarlóna (1752), Magyarvista (1765), Szentgerice (1670), Káinok (1789), Kisnamény (1755), Csengersima (1761), Gyügye (1767), Hódmezővásárhely (1732), Mezőcsát (1746), Mezőkeresztes (1728), Rudabánya (1758), Noszvaj (1734), továbbá Alsóvadász, Alacska, Kisgyőr, Kelemér, Kázsmárk, Ragály szószékkoronáin is. 158