A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

városok „országos sokadalmai", mintha nem lennének igazán kedveltek a pórnép körében. „Naturáléikat" ugyan eladhatták itt, akár heti piacokon is, de a jó módú hegyaljai mezővárosok vásárai bizonyára drágák voltak a föld népe számára, ezért inkább megélhetést kerestek e földön, semmint „vásárfiát" csemetéiknek. A hegyaljai vásárok közül, az újhelyi mellen, név szerint az alábbiakat emlegetik a zempléni lakosok: Patak, ahoiheh piacok, országos vásárok egyaránt voltak, de „itt minden nap mindent eladhattak", akik belátogattak a városba, és „beszerezhették a szükséges dolgokat". Tokaj városnak évenként hat vására és állandó piaca volt. Bodrogkeresztúrnak évi „négy vására" és piaca is volt. Piaca volt Tárcáinak is, és évi „négy vására". Tállyán is négy vásárt tartottak évenként, de volt piaca, „vendégfogadója" és állandó „boltja" is. Mádnak vására, sem országos, sem heti nem volt, de állandó piacán adni-venni lehetett folytonosan. Érdekes, hogy a föld népe körében a hegyaljai vásárok alig népszerűbbek a tarkányi és szinnai vásároknál. Tolcsvára például Rád lakóin kívül senki nem emlékezik, mint jeles vásározó helyre. Mád piacait Ond és Rátka lakói emlegetik csak. Tarcal vásárait csak Szerencsen tartották név szerint is említésre méltónak. Tállya sokadalmait is csak Szerencs, Ond és Rátka úrbéresei nevezik meg. Tokaj évi hat országos vásárát és hetipiacait is csak négy községben emlegetik: Kiscigánd, Nagycigánd, Karád és Szerencs. Patak igazán nevezetes hely volt a kálvinisták körében, vásárait azonban mindössze 6 községben tartották számon: Vajdácska, Rudabanyácska, Rád, Kispalák, Luka, Pólyán. Hat községben emlegették csak Bodrogkeresztúr vásárait és piacait is: Felsőberecki, Kiscigánd, Nagycigánd, Vajdácska, Szerencs és Szög. Ezzel bezárult a kör, illetve mégsem, mert a Hegyalja akarva-akaratlanul jelen volt a zempléni lakosság életében.

14 Az újhelyi és a pataki mészárosok kijártak a falvakba, és helyben megvásárolták a marhákat (Karcsa, Karos, Luka, Felsőberecki, Alsóberecki). A szőlőkapásoknak, a Hegyalja lakóinak gabonát, lisztet, bármiféle „naturálét" vásáron kívül is hordhatnak, és ott „jó pénzen eladhatják, . . . ha szinte e tájon csekélyebb légyen is némely naturaléknak az ára" - vallják Rád úrbéresei. Lúc lakói lisztet hordanak rendszeresen a Hegyaljára, Vécse lakói „eladandó termékeiket szálon" viszik a Hegyaljára. A Hegyalján „esni szokott vásárokon és piacokon" kereskednek naturáléikkal és állataikkal Kisfalud, Kiscsecs, Külsőbőcs, Berzék, Kármérdobsza, Köröm, Makóc, Nézpest, Hoporty, Sára, Sajókesznyéten, Szada, Hidvég, Harkány, Alsógolöp, Erdőbénye, Bodrogolaszi, Bekecs, Legyesbénye, Vámosújfalu, Végardó, Mezőzombor, Olaszliszka, Zsadány, Trautschonfalva, Károlyfalva, Girincs, Hernádcsanálos, Hernádnémeti, Monok, Megyaszó, Petrahó, Hotyka, Szilvásújfalu lakói. És akkor még mindig említetlenül maradtak azok a falvak, amelyeknek lakói háziipari termékekkel, szőlőkötöző sással, gyékényáruval, vesszőkészítményekkel, szőlőkarókkal, dongákkal, deszkákkal, lécekkel, zsindellyel, mésszel, faszénnel, egyébbel kereskedtek a Hegyalján. Arról nem is szólva, hogy a Hegyalja Szabolcs vármegyének is jelentős felvevőpiaca volt." Ezzel a Zemplén megyei belső vásárokról be is fejeztük mondanivalónkat, csakhogy a Zempléni községek fele-kétharmada a vármegyén kívül eső vásárokat is látogatta, és azok némelyike majdnem népszerűbb volt, mint a belső vásárok többsége. Eperjest, Ungvári, Kassát másfél napi járóföldről is felkeresték a lakosok, és roppant népszerű volt a Zemplén megyei falvak lakói körében a kisvárdai vásározó hely. Érdemes hát ezekre is néhány gondolatot pazarolni. Amint már említettük, a külső vásárok közül a bártfait, eperjesit, hanusfalvit, a kassait, a kisvár daiC a kurimait, a miskolcit, szikszóit, a sóvárit és az ungvárit látogatták a zempléni lakosok. Némelyik községből egyszerre többet is a külső vásárok közül is. Legtöbb községből az ungvári és hanusfalvi sokadal14. Vigu Gw, 1988. 15. Takács P.. 1988. 373