A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

mákba jártak. Ungvárra 69 Zemplén megyei helységből jártak több-kevesebb rendszerességgel vásározni a lakók. Ungvár évenként 8 országos vásárt tartott. Nagy kiterjedésű szőlőhegyének javai, a beregi manufaktúrák termékei, a szabolcsi dohány és gabona, a kézműipari termékek egyformán felhozattak az ungvári vásárra. Ungvár ideális hely volt az alföldi és hegyvidéki regionális termékcserére éppúgy, mint a hozzá befutó és innen kifutó utak révén több történetföldrajzi tájegység termékeinek összegyűjtésére és cseréjére is. Kézműipara fejlett, használati cikkeket éppúgy nagy mennyiségben kínált, mint szerszámokat. Ezért keresik fel Zemplén megyéből is a lakosok nemcsak 1-2-3-4 mérföldes távolságról, hanem 1-2 napi járóföldről is. Mihajló község lakói egyedül Ungvárt nevezték meg vásározó helyükül. Első helyen említették a látogatott vásárok között az ungvárit az alábbi községek: Agárd, Bély, Boly, Bottyán, Csernyő, Dámóc, Dobra, Dubrava cum Smugóc, Hrabovarosztoka, Kaponya, Kálnokarosztoka, Lelesz, Nagytárkány, Oroszbisztra, Oroszhrabóc, Oroszpatak, Perbenyik, Pólyán, Szolnocska. Valamennyien négy mérföldes körzeten belül „érték az ungvári vásárokat". Két-három-négy mérföldön belül, avagy éppen „közel" érték Ungvárt azon falvak lakói is, akik a második helyen említették vásározó helyeik között: Bácska, Berető, Butka, Cséke, Dubróka, Füzessér, Gatály, Klenova, Kolonica, Láca, Ladomér, Oroszvolova, Pichnye, Semjén, Strihóc, Szelepka, Ublya, Ulicskriva, Zétény, Zubna. „Nem messze, közel" volt Ungvár azokhoz a helységekhez is, amelyeknek lakói harmadik helyen említették: Deregnyő, Felsőkor tv élyes, Inóc, Kisazar, Kiscséb, Lasztomér, Nagycséb, Zemplén. Negyedik helyen az alábbi községek említették az ungvári sokadalmakat: Imreg, Magyarjesztreb, Véke. Azok, akik ötödik helyen említették, már 1 vagy másfél napig szekereztek az ungvári vásárra: Bosnyica, Királyhelmec. Másfél-két napig tartott az út Ungvárra azoknak, akik hatodik helyen említették. Nem voltak kevesen: Alsóladiskóc, Göröginye, Kárna, Kucsin, Leskóc, Morva, Szopkóc, Tavar nap oly ánka. Turcóc, Valaskóc. Hetedik helyen is megemlítették Ungvárt, minden esetben hozzátéve, hogy „másfélkét napig szekereznek oda": Baskóc, Cernyina, Jankóc, Lukasóc. A külső vásárok közül Ungvárhoz hasonlóan népszerű volt Zemplén megyében Hanusfalva, illetve az itt tartott vásárok, bár ezt korántsem keresték fel annyian első helyen, és olyan távolságról sem, mint Ungvárt. Hanusfalva „több árura forgalmas vásár" mind az úrbérrendezéskor, mind később. Út vezetett rajta keresztül Galíciába. Ez is közrejátszhatott abban, hogy hetvennél több Zemplén megyei faluból látogatták vásárait. Segítette az ide való vásárra sietőket az is, hogy a falvak lakóinak vallomása szerint „vámot sehol nem kell fizetnünk" Hanusfalvára menet. Nechválpolyánka lakói szerint a „naturálékat", a föld termését érdemesebb volt Homonnán eladni, de „a bárányokat és juhokat viszont a négy mérföldre lévő Hanusfalvára" volt érdemesebb felhajtani. Olyan község nem találtatott Zemplén vármegyében, melynek lakói az 1770-es években csak Hanusfalvát nevezték volna meg vásározó helyként. Öt község lakói azonban első helyen említették Hanusfalva sokadalmait az általuk látogatottak közül: Mihalykó, Oroszvolya, Petkóc, Tótizsép, Vavrinec. Az alábbi községek második helyen említették: Turcóc, Zsalobina, Polyena, Sztarina cum Dara, Csertész, Izbugyazbojna, Tótjesztreb, Oroszkrucsó, Györgyös, Hrubó, Jankóc, Alsóosva, Bodzás Kobulnica, Komoróc, Lomna, Mogyoróska, Prozsács, Reménye és a már említett Nechválpolyánka. Harmadik helyen látogatták: Tavarna, Varehóc, 16. A csehszlovákiai helységek mai, hivatalos elnevezését ld. Majtán M. 1972.; Seresné Szegőfi A. 1983. munkáiban. 374