A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

JURECSKÓ László: Ösztöndíjazás vagy „beleegyezéses száműzetés”? (Fülep Lajos itáliai tartózkodásának okai)

filozófiai koncepció megvalósításához kívánta felhasználni. Egy olyan művet akart létrehozni, amely csakis önmagára jellemző, teljesen önálló. Tudásanyaga az idő előrehaladtával egyre nőtt, így az előre betervezett könyv fejezetei kinőtték kereteiket és önálló művek lettek volna, azonban megírásukhoz az adatgyűjtést és az ismeretszerzést nem tudta befejezni, tudását sohasem érezte elegendőnek ehhez. Fülep erre vonatkozólag több helyen tett említést. Tulajdonképpen az állandóan nyomasztó kényszert érzi írásai megszületése legfőbb akadályának. Egyrészt a lelki kényszert, amely Lippich felé kötelezte, főleg (pénzügyi) támogatása fejében. Ennek megcsappanása után pedig megélhetési gondjai miatt kényszerült néhány neki nem tetsző feladat elvállalására: „. . . s egy rossz, népszerű essayt kell írnom egy aljas, utálatos vállalkozásba, amit a publikum számára ad ki Alexander Bernát. Egy egyetemes irodalomtörténetbe egy fejezetet írok Danteról. De ebből él az ember. Undorító dolog. Fáradt vagyok. A soha megállás, pihenés nélkül való hajsza, tanulás most megbosszulja magát. Amikor legjobban szükségem volna rá, hogy odavágjak egy felületes, rossz cikket az embernek, hiányzik a fizikai erőm az íráshoz."

19 Könyvéről, amelynek témáját még valószínű elutazása előtt megbeszélte Lippichhel, többször is említést tesz. Először 1908 augusztusában: „Firenzén kívül tanulmányaim fő helye Ravenna, Perugia és Assisi volt, s az utóbbi helyen végleg kikerekítettem stúdiumaimat, amelyekre könyvem Giotto-fejezetéhez szükségem volt." 1909-ben Párizsba és Londonba utazott Fülep, főleg a múzeumok antik anyagának a tanulmányozására, de útban Firenze felé sorra látogatta a híres francia gótikus katedrálisokat is. Az itt szerzett ismeretei tovább bővítették tudását: „Anyagom most már nagyon szépen és teljesen együtt lesz, úgy hogy lent Olaszországban szép nyugodtan és csöndesen írhatom tovább a könyvemet, melyet, hogy szépen és jól megírhassak, jelenleg a legfőbb, az egyetlen vágyam." Itáliába visszatérve, már a könyve felépítéséről, fejezeteiről is tudósítja a tanácsost: „Könyvemen állandóan dolgozom. Jelenleg írom az első fejezetet (egyéb részletek már készen vannak, de most végleges formát adok az egésznek elejétől végéig), amely S. Francescóról szól. Ezután a Dante fejezetet fogom formába önteni, amelyet könyvemen kívül el kellett ígérnem egy magyarországi publikációnak, amelyet Alexander B. szerkeszt. Ezután összeállítom a szűkebb művészeti fejezetet: Giotto, a stílus etc. s azt hiszem formájában is originális lesz a dolog." Hosszabb szünet után 1910-ben tudósít újra könyvéről, amely szerinte 1911-ben meg fog jelenni. Ez mint tudjuk nem valósult meg, de 1913-ban a miértre is megadja a választ.: „Az individualizmusról és a stílusról tervezett könyvem éppen nem ejtettem el, mindössze az történt, hogy egyes fejezetekbe jobban elmélyülve, a fejezetek mindegyike nagyobbra dagadt s önállósult; így a Danteról tervezett fejezetem valóságos Dante-tanulmány lett (belül 10-12 ív), mely már nyomdában van, rövidebb formában pedig németül és olaszul is napvilágot fog látni ... A Giotto-fejezet is kinőtt méreteiből, és Szent Ferenccel évekig foglalkoztam - de nem tartom elveszett időnek, mert megtanultam rajtuk a methodikus munkát és különben is sorjában nyilvánosságra fogom hozni őket. A felületességet azonban ma még kevésbé bírom el, mint valaha. Aminek nem jártam egészen a végére, azt ki nem adom a kezemből, mert amit csinálok, azzal nem csak a mi kritikátlan közönségünk előtt jelenek meg, hanem kiviszem oda, ahol szigorúan ítélnek." Az ifjú hév, amely megfelelt a kritikák írásához, már eltűnt. Egyre inkább szembenéz Fülep adottságaival és lehetőségeivel, egy komoly tudós jellemzőit veszi fel, ez azonban megakadályozza abban, hogy az ígért művek megszülethessenek. A külső 19. Fülep Lajos: Naplójegyzetek. MTA Könyvtára Kézirattára. MS 4592/7. 87