A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

JURECSKÓ László: Ösztöndíjazás vagy „beleegyezéses száműzetés”? (Fülep Lajos itáliai tartózkodásának okai)

nem ad rá.

15 Sajnos ez a döntés megpecsételte a lap sorsát, mivel az előfizetők kis száma és a tőke hiánya nem tette lehetővé fenntartását."

1 Fülepnek a magyar kultúráról írt keserű szavai hazatérése előtt írt leveléből is kicsengenek. Ezek egyértelműen bizonyítják, hogy a hazakészülő tudósnak egyáltalán nem voltak azt illetően illúziói, jól ítélte meg a hazai állapotokat. A levél írásának az volt az apropója, hogy Lippich Fülepet ajánlotta az olasz tanszéken megüresedett állás betöltésére. Fülep köszönetet mondott ezért, de látta szomorú jövőjét, az olyannyira utált zsurnalizmusba való visszakényszerítését. De még ezt is vállalja a kultúránkért, ha olyan bősége van itthon a magafajta, vagy nála különb embereknek. „Ha igen nem zúgolódom a sorsom ellen. Elvégre is az a fő. hogy a magyar kultúra virágozzék, nem az, hogy én boldoguljak." Fülep szkeptikus jóslata sajnos beigazolódott. Hivatalos elismerést, tudásának megfelelő állást sok ideig nem kapott. A megpályázott tanári állást az olasz tanszéken más kapta meg. Fülep tudásának és személyének el nem ismerésének okaira Lippich második levele jól rávilágít.

17 „Ne legyen olyan hamar csüggedő és különösen most ne, mikor - láthatja - rátaláltak. Ön igen elvonult a mesterségben, senki sem tudott felőle, annyira nem, hogy itt a szobámban beszélgetés során H.

IS egyetemi tanár a megüresedett olasz irodalmi tanszék fölött lamentált s én rögtön Önre mutattam rá: szinte megütközést keltett, hogy én oly lelkes meggyőződéssel ajánlok valakit, mint excellens szakférfiút, mikor arról a valakiről ő világéletében sohasem hallott; holott neki csak tudnia kellene, kik sáfárkodnak közöttünk az olasz literatúrában. Mily gyarló kép lehetett az, melyet én önről föstöttem, s látja, még az is megtette a kellő hatást. Hátha még színről színre megismerik Önt s belé tekintenek a szép gazdag lelkébe. Csak jöjjön és pedig több hittel és több bizalommal. Kételkedés és csüggedés: gyönge szárnyak.*' Fülepet nem ismerték el. hiszen alig ismerték Magyarországon. Megállapodásuknak megfelelően olaszországi tartózkodása alatt a kortárs magyar képzőművészetről csak néhány cikke jelent meg. A „Szellem" létrehozásával korábban nem szerzett hírnevet, a vállalkozás igazából csak néhány tucat, a progresszióhoz tartozó embert érintett. Az olyannyira várt nagylélegzetű tudományos munkák pedig egyre várattak magukra. Sajnos az általa oly nagyra tartott doktori vizsgája sem ivódott be eléggé a tudományos köztudatba. Ez az utolsó levélváltás azért is olyan fontos, mert rávilágít Fülep és Lippich személyes kapcsolatának lényegére. A tanácsos ekkor már nem dolgozott hivatalában. A tudóstól több mint egy éve nem kapott levelet, mégis kérés nélkül is kiáll mellette, ez pedig egyértelműen tanúskodik arról, hogy Fülepet igen nagyra becsülte és be nem váltott ígéretei ellenére is a magyar kultúra fontos személyiségének tartotta. A nagylélegzetű művek elmaradásának okait - levelezésüket is nyomon követve elsősorban Fülep kialakuló teljesítménykomplexusában kell keresnünk. Önéletírása és levelei is bizonyítják, hogy nagyon intenzíven és nagyon lelkiismeretesen dolgozott, ideje nagy részét - napi 10-12 órát - könyvtárakban és múzeumokban kutatással töltötte. Hatalmas mennyiségű anyag, ismeret raktározódott el agyában, amelyre épülve könyvek, tanulmányok sorozatát írhatta volna meg. Fülep azonban nem a reproduktív kutatók, tudósok közé tartozott, ismereteit egy teljesen önálló művészet15. Zichy János levele Fülep Lajosnak. Budapest, 1911. okt. 19. MTA Könyvtára Kézirattára. MS 4592/21. 16. A „Szellem" előfizetői, jegyzék. 1911. aug. 16. MTA Könyvtára Kézirattára. MS 4592/20. 17. K. Lippich Elek levele Fülep Lajosnak. Budapest. 1914. V. 29. MTA Könyvtára Kézirattára. MS 4588/213. 18. Haraszty Gyula 86