A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

JURECSKÓ László: Ösztöndíjazás vagy „beleegyezéses száműzetés”? (Fülep Lajos itáliai tartózkodásának okai)

A következő levelében római útjához, a Fraknói villában való elszállásához Lippich segítségét kéri, olyan emberét, aki a magyar kultúrán dolgozik, s állandóan gondol azokra, akik ma vagy holnap építőmesterei lehetnek ennek a kultúrának. A tanácsos, bár ezt a kérését nem tudja teljesíteni, de a későbbiek folyamán állandóan támogatta a kutatót. 1910 végén Fülep tanulmányai befejezésére 4000 koronát kér. Indoklásában megint a magyar kultúrára hivatkozik: „Nem a magam nevében kérem, hanem annak a kultúrának a nevében, amelyről oly eltérő a véleményünk, de amelyhez azért egyformán ragaszkodunk/' Mint soraiból kitűnik, ekkorra már a témát egészen másként ítélik meg. Fülep nem akar és nem is tud a magyar kultúrának, a népi kultúra, a népművészet elemeit felhasználó, arra támaszkodó provinciális megújítói közé kerülni. Valószínű, hogy 1907-es cikkében erről a témáról kifejtett nézeteihez végig ragaszkodott. Mint következő leveléből kiderül, magyarországi tartózkodása idején személyesen is találkozott a tanácsossal és ekkor került sor eltérő nézeteik kifejtésére, azok ütköztetésére. Sem a magyar kultúráról, sem az érte való teendőket illetően nem egyeztek nézeteik. Fülepnek nem valami nagy véleménye volt erről, de mégis hangsúlyozta, hogy ennek érdekében mindig minden tőle telhetőt meg fog tenni. Ebben a levelében fejti ki azt a tervét, amely szerinte nagyon sokat jelenthetne a magyar kultúra megvalósítása, megújítása szempontjából. Ez pedig egy folyóirat, a „Szellem"' című megvalósítása lenne. Ekkor már nemcsak önmagáról beszél, hanem harcostársairól is, akik az új kultúráért önfeláldozással küzdenek. Ennek a lapnak a fenntartására kér támogatást Lippich személyén keresztül a kultuszminisztériumtól, oly módon, hogy adjon az bizonyos összeget a kiadáshoz, vagy fizessen elő arra az összes kultúrintézetek, iskolák számára. A kérés indoklásánál egyrészt lapjuk fontosságát ecseteli, majd újra a kultúrára hivatkozik és a lapkészítők önzetlenségét emeli ki: mi nem miértünk kérünk áldozathozatalt, hanem egy dologért, amelyért magunk is szüntelenül áldozatot hozunk." Mikor Lippich válaszáért könyörög, világosabban kifejti ezt: „. . . vegye tekintetbe, hogy nem ránk nézve fontos dologról van szó, hanem arra a kultúrára fontosról, amelynek Ön híve." Végül éppen Lippich kultúrnacionalizmusára appellálva megírja azt, hogy tervei iránt olasz barátai is érdeklődnek és társszerkesztésében olaszul szeretnék megvalósítani a lapot. Ez a vállalkozás sokkal több kilátással kecsegtetné, mint a magyar, de neki előbb otthon kell kísérletet tennie. Ez az első olyan levél, amelyre Lippich válaszát ismerjük.

14 Valószínűleg az utóbbi érv hatott a képzőművészeti ügyosztály vezetőjére, de megismerhette a lap célkitűzéseit, irányultságát a küldött prospektusból is. Segíteni kíván Fülepéken, de a mellettük való nyílt kiállást nem akarta, nem merte vállalni, ezért más fórumhoz irányítja őket, javasolja, hogy Balogh Jenő államtitkárral keressenek összeköttetést. Lippich ebben az időszakban éli hivatali korszaka legnehezebb napjait, ekkor bontakozott ki az ún. Lippich-ügy. Azaz a képzőművészet akadémista, nagybányai és haladó irányzatának képviselői egyaránt támadták munkássága eredményeit és ezen keresztül személyét is. Ennek is tulajdonítható visszafogott segítési módja, valamint a magyar kultúráról vallott nézeteinek megváltozása is: „Mióta ön itt járt, csaknem összes illúzióim összeomlottak. Már kevésbé lelkesnek fog találni, ha újra eljön. Önnek lesz igaza sajnos." - írja Fülepnek. Lippich jóslatai beváltak, sajnos ezt Fülepéknek a saját bőrükön kellett tapasztalniuk. A „Szellem" segélyezésére írt beadványukat októberben válaszolta meg a miniszter. Az elutasító választ gr. Zichy János azzal indokolja: „. . . hogy a bemutatott és szakszerű bírálatra bocsátott füzet tartalma nem nyújt eléggé biztos képet a folyóirat iránya és tudományos értéke felől." így segélyt egyelőre 14. K. Lippich Elek levele Fülep Lajosnak. MTA Könyvtára Kézirattára. MS 4588/212. 85