A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)
SÜMEGI György: A képíró, Simonyi Antal
Elszórt adatok és egy-két ránkmaradt festménye azt tanúsítja, hogy az 50-es évek első felében festett, festőként munkálkodott még elsősorban az első fényirdája, fényképész műterme megnyitásáig, 1856 tavaszáig. Az ecsetet talán akkor sem végleg tette le, elő-elővette még az ötvenes évek második felében is. egyre ritkábban ugyan, hogy aztán végleg eltegye, elbúcsúzzon tőle, s csak a fényképezés mesterségének, az arcfényképezés művészetének adja át magát teljesen. A Magyar honvédek fogságban 1849-ben^ képet Szabó Júlia így mutatja be: „Csaknem életképpé, novellaszerűen részletezhető elbeszéléssé válik az 1849-es év egy tipikus eseményét megörökítő festmény. Két sebesült elfogott honvéd pihen egy cári katona felügyeletére bízva, egy romos ház előtt. A háttérben szekér távolodik, talán szintén foglyokkal. A sasos sisakú katona szánakozva tekint a foglyokra, sőt jobb kezével erszényébe nyúl. A szabadságharc eseményeihez fűződő szentimentális emberi megnyilvánulások emléke ez a kép. amely festőileg sem érdektelen". 34 Ugyanezen mű 1988-ban így szerepel: Zaharova: Hadifogoly honvédek, 1849.- A képet birtokló Hadtörténeti Múzeum gyűjteményvezetője. Körömi Joachim vagy nem tudott a mű korábbi attribuciójáról. vagy a maga szemében bízva próbálta leolvasni a kép bal sarkában lévő elmosódott szignót, s ő „Zaharova" nevet olvasott ki. Nem tudtam ilyen nevű művészt azonosítani, s egyébként sem biztos az olvasat. Stíluskritikai alapon is elgondolkodtató kérdés, hogy lehet-e ezt egyáltalán Simonyi rutinosabban festett arcképei mellé, velük egy sorba illeszteni. Elképzelhető, hogy csupán kérdéses, kérdőjeles Simonyi alkotásnak tartható, egészen addig, amíg más szerzősége meggyőzően nem bizonyított. 1853-54-ben a Pesti Műegylet kiállításain szerepelt több Simonyi mű: Arczkép of. (1853. dec-1854 január); Arczkép olajt. XVI. szám; A gulyás, olajf. Luczenbacher tulajdona (1854. márc.-ápr., illetve aug.-szept.). A korabeli tárlatismertetés szerint Simonyi „arczképe hatástalan",'" 1 „gulyása ép és egészséges alak".'" Szemére Pál nyelvújító és költő mellképét 1855-ben festette Simonyi. 3 * Ugyanez év március havában „szülővárosa anyagi támogatásával" 3 " utazott Párizsba, „hogy ott művészi pályáján magát még inkább tökéletesítse. Jelen leend az iparműtárlatnak májusban bekövetkező megnyitásán is, s miután művészünk az írói tollat is jól forgatja, búcsúzáskor ígéretet tőn, hogy a Vasárnapi Újságról sem fog megfelejtkezni". 4 " Július végén arról tudósít a Délibáb, hogy Simonyi Kecskeméten „a művészetnek szentelvén magát, már több idő óta jelesen fest, de most ezen felül szenvedélyes photograph". Két fő találmányát említi az írás, másodikként a pillanatfelvételt s aztán így folytatja: „Galvanoplasztika alkalmazása emlékpénzek, pecsétnyomók utánzására. Növények másolata, metszett réz vagy acél-lapok, galvanografia. heliografia. Dante poklából a következő rajzok készültek: Bujaság, Falánkság, Gőg, Irigység, Restség, Fösvénység, Harag". 41 A föntiek jól bizonyítják, hogy kutató szelleme, kísérletező 33. Magyar honvedek fogságban 1849-ben. 1850-es évek. olaj. lemezpapír. 51x43.2 cm. J.j.l.: olvashatatlan szignó. Hadtörténeti Múzeum. Itsz.: 72. 1?. 1. 34. Művészet Magyarországon 1830-1870. MTA MTKcs. Bp. 1981. Katalógus 11. 180. Reprodukció: 57. 35. A hazáért. Honvédelem és hazafiság a magyarországi művészetben II. 1848-1918. Lrnst Múzeum. 1988. V. 6VI. 12. Katalógus. 131.. reprodukálva a 49. oldalon. 36. Családi Lapok. Pest. 1854. I. félév. i". sz. 39-41. 37. Családi Lapok, 1854. II. félév, 4. sz. 187-188. 38. Zarándy A. Gáspár: Huba vére. Szemére. Bp. 1910. - a 36. lap után reprodukálva Szemére Pál arcképe. 39. Szakács'], m. 252. 40. Vasárnapi Újság. 1855. 12. sz. 96. 41. Délibáb. Pest. 1855. július 29. 7. sz. 5S
