A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

DEÁK Gábor: Emlékezés Leszih Andorra

EMLÉKEZÉS LESZIH ANDORRA DEÁK GÁBOR Huszonöt éve annak, hogy Leszih Andor, a Herman Ottó Múzeum csaknem 50 éven át volt vezetője meghalt. Múzeumi működését 1905-től lehet számítani, minthogy ekkor vette át ezt a munkakört Molnár József református főgimnáziumi tanártól. Városi státusban csak 1915-től volt, ezt megelőzően 1899-től a Magyar Általános Biztosító Társaság miskolci Felügyelőségén dolgozott, ott kapott fizetést, mint levelező. Már 1901-ben önkéntes gyakornokként segítette a múzeum rendezését, s ebben diákkori tárgyszeretete, a régiségek iránti érdeklődése volt a motiváló. A múzeumnál aztán 1950-ig működött, előbb mint múzeumőr, majd 1950 januárjáig mint múzeumigazgató. Az említett múzeumőri állásokat csak a felszabadulás után szervezték át múzeumigazgatói státusokká. Most, amikor erre a hosszú múzeumi pályára visszatekintünk, s benne Leszih Andor munkásságát igyekszünk összefoglalni, több olyan téma is kínálkozik, amely összefügg ezzel a múzeumi munkával, minthogy a közművelődés e köré az intézmény köré összpontosult: Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület. Leszih Andorról először úgy beszélhetünk, mint ennek a munkának egyik úttörőjéről, de úgy is, mint aki mindennapos munkása volt a múzeumi gyűjtemények rendezésének, a miskolci múzeum létrehozásának. Tevékenysége találkozott a város, a miskolci iskolák múlt iránt érdeklődő, s a századforduló előtt, különösen a millennium által felébresztett nemzeti múlt iránti érdeklődés képviselőinek, elsősorban tanároknak és városi tisztviselőknek is azzal a törekvésével, hogy itt gyűjtsék össze az emberi és nemzeti kultúra tárgyi emlékeit. De beszélhetünk Leszih Androrról úgy is, mint tudósról. Önéletrajzaiban magáról csak a legszűkebb adatokat mondja el. Inkább arról ad számot, hogy mit végzett abban a munkakörben, amit diákkorától szenvedélyének, majd élethivatásnak tekintett. Ilyennek is ismertük Őt, a közszolgálat emberének, akinél a magánélet háttérbe szorult, s fő dolog, s mindennapos gond és feladat az intézmény, a miskolci múzeum volt. Megilletődve vettem kezembe Leszih Andor hagyatékából azt a fényképet, amely 1908-ban Kolozsváron készült, s amelyen az akkor ott rendezett országos régészeti tanfolyam résztvevői láthatók. A kép maga a magyar régészet története. Talán nem lesz szerénytelenség, ha személyes kapcsolataim szerint is megemlítek némelyeket azok közül, akik ott láthatók. így mindenekelőtt Posta Bélái, aki a magyar régészettudomány atyja volt, akinek síremléke ma már meg sincs a kolozsvári házsongárdi temetőben. A miskolci volt Felső-Kereskedelmi Iskola 100 éves története írása közben találkoztam Előadásként elhangzott a múzeum emlékülésén, 1988. október 24-én 409