A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

DEÁK Gábor: Emlékezés Leszih Andorra

városunk őskori leleteinek meghatározása kapcsán nevével és személyével, Gálffy Ignácz hívására ott volt a miskolci fűtőháznál is az 1900-ban talált mamutagyar feltárá­sánál és meghatározásánál a többi neves régésszel, a tanítványokkal. így Roska Márton­nal, a közvetlen „Marci bácsival", aki Posta Béla után átvette a magyar régészet nesztori szerepét. De ott vannak a fényképen mindazok, akik a magyar múzeumi és levéltári munkában, a magyar történelmi források gyűjtésében és feltárásában az alapozó mun­kát végezték: Kelemen Lajos, Csutak Vilmos, előbbi a kolozsvári unitárius kollégium tanára volt, majd az „élő erdélyi levéltár", utóbbi a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tanára, igazgatója, a Székely Nemzeti Múzeum megszervezője és igazgatója. Ott volt Balezer György neves régész Nagybányáról, Bodroghy János Nagyenyedről, Cholnoky Jenő Kolozsvárról, Kenessey Béla, aki később - Szász Domokos után ­erdélyi református püspök lett, Szász Ferenc Marosvásárhelyről, Móra Ferenc Szeged­ről és sokan mások. Ezek között volt ott Miskolcról Leszih Andor, aki nem doktriner, vagy egyetemi képzettségű „régész", archeológus vagy történész volt, hanem önkéntes munkása a miskolci múzeumnak, a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egye­sülettől kapott „tiszteletdíjas" múzeumőr, de annál lelkesebb és már akkor az érmék meghatározásában neves, elismert szakember. Azt is jeleztem már, hogy az ország legtöbb városában a múzeum a helyi iskolák, gimnáziumok, kollégiumok tanárainak önkéntes munkásságából indult el, mint ahogy ezeknek a múzeumoknak az első gyűjteményei is ezeknek az iskoláknak a gyűjtemé­nyeire támaszkodtak, legyenek azok régészeti, numizmatikai, természettudományi - növénytani, állattani - gyűjtemények, s csak megfelelő szakember kellett hozzájuk, hogy e gyűjteményekből tudományosan rendszerezett múzeumi anyag legyen. így tör­tént ez Miskolcon is, Sepsiszentgyörgyön is, de Nagyenyeden is, s nemcsak a történelmi emlékek gyűjtésében, hanem az irodalmi emlékekkel is: a zilahi volt Református Wes­selényi Kollégiumban Szász Árpád szervezésében, vagy Nagykőrösön a kollégiumban Tőrös László munkássága révén. Vagy említsem az esztergomi várásatásoknál Lepold kanonok nevét, aki az ottani szeminárium tanára volt, s botjával tapogatta a földet, ahol a betemetett romokat sejtette. A miskolci múzeum első kiállító helyiségei a Gálffy Ignácz által vezetett Miskolci Polgári és Kereskedelmi Iskola II. emeleti folyosója végéből elkerítve és egy tanterem­ből álltak (ez a későbbi Leánypolgári Iskola volt a Dayka Gábor és a mai Szabó Lajos utca sarkán), egészen addig, amíg Soltész Nagy Kálmán polgármester a volt református főgimnázium régi épületében, a mai Papszeren az „öreg" múzeumban nem adott helyet neki. Az így létrehozott miskolci múzeum szakosztályait is középiskolai tanárok vezet­ték, fizetés és tiszteletdíj nélkül. Múzeumőrré - mint említettük - 1905-ig hasonló megbízatással Molnár József főgimnáziumi tanárt választották, aki 1905-ben adta át ezt a munkakört Leszih Andornak. A természettudományi szakosztály élén Budai József református főgimnáziumi tanár, a könyvtári, levéltári és történelemtudományi szakosz­tály élén Brósz Károly kereskedelmi iskolai tanár, a művészeti szakosztály élén pedig Kis Lajos, ugyancsak református főgimnáziumi rajztanár állott. Leszih Andor a régé­szeti szakosztályt kapta, ahol Gálffy Ignácz irányításával dolgozott. Ki volt ez a Leszih Andor, mindnyájunk „Andor bácsi"-ja? Önéletrajzai kizárólag adatszerűek. Eszerint: „régi miskolci iparoscsalád leszármazottja vagyok, születtem 1880. szeptember 19-én Miskolcon. Édesapám gőzmalmi tisztviselő volt". Anyja Kon­dói Kis Ilona, felesége: Zsupán Zsuzsanna, leánya: Leszih Olga (néhai Csernák Bélá­né). Végzettsége: gimnáziumi érettségi, 1899-ben a miskolci Ref. főgimnáziumban. 1908-ban régészeti tanfolyam a végzettsége, muzeológiai szakon, beszél: magyarul, „részben" németül. Állandóan Miskolcon lakott. Nem volt katona, nem volt párttag. Külföldön 1927-ben járt: Bécsben és Grazban a múzeumok tanulmányozására. 1899-től 1915-ig az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál volt tisztviselő, levelező, 1915­410

Next

/
Oldalképek
Tartalom