A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

DEÁK Gábor: Emlékezés Leszih Andorra

városunk őskori leleteinek meghatározása kapcsán nevével és személyével, Gálffy Ignácz hívására ott volt a miskolci fűtőháznál is az 1900-ban talált mamutagyar feltárásánál és meghatározásánál a többi neves régésszel, a tanítványokkal. így Roska Mártonnal, a közvetlen „Marci bácsival", aki Posta Béla után átvette a magyar régészet nesztori szerepét. De ott vannak a fényképen mindazok, akik a magyar múzeumi és levéltári munkában, a magyar történelmi források gyűjtésében és feltárásában az alapozó munkát végezték: Kelemen Lajos, Csutak Vilmos, előbbi a kolozsvári unitárius kollégium tanára volt, majd az „élő erdélyi levéltár", utóbbi a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tanára, igazgatója, a Székely Nemzeti Múzeum megszervezője és igazgatója. Ott volt Balezer György neves régész Nagybányáról, Bodroghy János Nagyenyedről, Cholnoky Jenő Kolozsvárról, Kenessey Béla, aki később - Szász Domokos után erdélyi református püspök lett, Szász Ferenc Marosvásárhelyről, Móra Ferenc Szegedről és sokan mások. Ezek között volt ott Miskolcról Leszih Andor, aki nem doktriner, vagy egyetemi képzettségű „régész", archeológus vagy történész volt, hanem önkéntes munkása a miskolci múzeumnak, a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesülettől kapott „tiszteletdíjas" múzeumőr, de annál lelkesebb és már akkor az érmék meghatározásában neves, elismert szakember. Azt is jeleztem már, hogy az ország legtöbb városában a múzeum a helyi iskolák, gimnáziumok, kollégiumok tanárainak önkéntes munkásságából indult el, mint ahogy ezeknek a múzeumoknak az első gyűjteményei is ezeknek az iskoláknak a gyűjteményeire támaszkodtak, legyenek azok régészeti, numizmatikai, természettudományi - növénytani, állattani - gyűjtemények, s csak megfelelő szakember kellett hozzájuk, hogy e gyűjteményekből tudományosan rendszerezett múzeumi anyag legyen. így történt ez Miskolcon is, Sepsiszentgyörgyön is, de Nagyenyeden is, s nemcsak a történelmi emlékek gyűjtésében, hanem az irodalmi emlékekkel is: a zilahi volt Református Wesselényi Kollégiumban Szász Árpád szervezésében, vagy Nagykőrösön a kollégiumban Tőrös László munkássága révén. Vagy említsem az esztergomi várásatásoknál Lepold kanonok nevét, aki az ottani szeminárium tanára volt, s botjával tapogatta a földet, ahol a betemetett romokat sejtette. A miskolci múzeum első kiállító helyiségei a Gálffy Ignácz által vezetett Miskolci Polgári és Kereskedelmi Iskola II. emeleti folyosója végéből elkerítve és egy tanteremből álltak (ez a későbbi Leánypolgári Iskola volt a Dayka Gábor és a mai Szabó Lajos utca sarkán), egészen addig, amíg Soltész Nagy Kálmán polgármester a volt református főgimnázium régi épületében, a mai Papszeren az „öreg" múzeumban nem adott helyet neki. Az így létrehozott miskolci múzeum szakosztályait is középiskolai tanárok vezették, fizetés és tiszteletdíj nélkül. Múzeumőrré - mint említettük - 1905-ig hasonló megbízatással Molnár József főgimnáziumi tanárt választották, aki 1905-ben adta át ezt a munkakört Leszih Andornak. A természettudományi szakosztály élén Budai József református főgimnáziumi tanár, a könyvtári, levéltári és történelemtudományi szakosztály élén Brósz Károly kereskedelmi iskolai tanár, a művészeti szakosztály élén pedig Kis Lajos, ugyancsak református főgimnáziumi rajztanár állott. Leszih Andor a régészeti szakosztályt kapta, ahol Gálffy Ignácz irányításával dolgozott. Ki volt ez a Leszih Andor, mindnyájunk „Andor bácsi"-ja? Önéletrajzai kizárólag adatszerűek. Eszerint: „régi miskolci iparoscsalád leszármazottja vagyok, születtem 1880. szeptember 19-én Miskolcon. Édesapám gőzmalmi tisztviselő volt". Anyja Kondói Kis Ilona, felesége: Zsupán Zsuzsanna, leánya: Leszih Olga (néhai Csernák Béláné). Végzettsége: gimnáziumi érettségi, 1899-ben a miskolci Ref. főgimnáziumban. 1908-ban régészeti tanfolyam a végzettsége, muzeológiai szakon, beszél: magyarul, „részben" németül. Állandóan Miskolcon lakott. Nem volt katona, nem volt párttag. Külföldön 1927-ben járt: Bécsben és Grazban a múzeumok tanulmányozására. 1899-től 1915-ig az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál volt tisztviselő, levelező, 1915410