A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

kényszerítették ki. A felső-zempléni erdős hegyek fenyvesei a zsindelyhasítás, a szerszám- és épületfa-kitermelés, az erdőbéli egyéb haszonvételek révén különült el a tölgyes bükkövezetek makkoltató, sertéstartó falvaitól, szőlőkarót, dongát, hordót piacra kínáló háziiparától, meszet égető falvaitól. A felső-zempléni térségek juhtartó falvai fehér-, durva- és szürkeposztóikat kínálták eladásra. A síkvidéki részek búza-, rozsfeleslegeiket kínálták fel. A Hegyalja borát és munkaerőszükségletét „árulta folytonosan", és igényelt mindent: fát, meszet, hordódongát, kész hordót, kötözősást, szőlőkarót, faszenet, tömítősást, hordóabroncsot, töménytelen mennyiségű kapát, ásót, metszőszerszámokat, helyi teherszállításra alkalmas vasalt szekereket; de „igényelte" a csíkot, halat, komlót, teknősbékát, sulymot, a fából készíthető, gyékényből, vesszőből fonható háztartási eszközöket, az épületfát, zsindelyt . . . stb. Mint ahogyan az északi térségek falvai a gabonát, egyebet . . . így hát ezek a karakterisztikusan elkülönülő térségek kényszerű egymásrautaltságban éltek. Ugyanakkora Virava-hágó Lengyelországgal is árucsere és kereskedelmi lehetőséget teremtett. A hágó környékén települt falvak vallomásaikban és úrbéri pereikben hangsúlyozták, hogy gyakorta fogadták fel őket bor, vászon, dohány és egyéb cikkekkel kereskedők fuvarozásra, áruszállításra; olykor-olykor maguk is éltek a két ország közötti kereskedelem hasznával, különösen Lengyelország első felosztásáig, 1772-ig. A megyén keresztülfolyó Bodrog, a vármegye területét határoló Tisza és Sajó, de a kisebb folyók lefelé ballagó, sodródó, rohanó vizei is, megannyi alkalmatosságok, hogy Tokajig, Kesznyétenig, illetve onnan a Tiszán le Szegedig vagy Titelig „lehordják" e tájegység máshol is kelendő termékeit, nyersanyagait, kincseit. Az eddig elmondottakhoz kapcsolódott a középkortól kialakult, a felvidéki szabad királyi városokat összekapcsoló, Magyarországot a „külfölddel érintkezésbe hozó" fontosabb úthálózat, melynek ha nem is a fő ütőerei, de a „másodrendű vonalai átvagdosták" a zempléni térséget, az országos és külföldi úthálózatba kapcsolva olyan mezővárosokat, mint Homonna, Gálszécs, Nagymihály, Tokaj, Varannó, Sztropkó stb. . .

4 Népek, etnikumok, régiók, gazdálkodási formák, vallások, életmódok és településtípusok keveredtek e vármegyében, és épültek szervesen egymásra, évszázados történelmi létezés formálta és alakította rendben, hogy munkába és vásárokba induló útjaikon a legkülönbözőbb régiók, falvak, szomszédos vármegyék és Lengyelország lakosságával összekapcsolják feudális szorgalmú életüket a 18. század utolsó harmadában. Éppen akkor, amikor a korabeli hatalmasságok először osztották fel maguk között Lengyelországot, hosszú távon is kiheverhetetlen és jóvátehetetlen csapást mérve ezzel a hegyaljai bort fogyasztó lengyel nemességre. Ez a kevertség, ez a sokszínűség, és Lengyelország egymást követő háromszori felosztása teremtett olyan szituációt Zemplén vármegye lakóinak vásározási, kereskedelmi szokásaiban, melyre érdemes odafigyelni múlt idők búvárlóinak országosan is. Ezekről a kapcsolatrendszerekről, szokásokról 1772-ben, a Mária Terézia-féle úrbérrendezés végrehajtásakor maguk az adózók, a „föld népe" vallott minden községben. E dolgozat elsődleges forrásai ezek a paraszti vallomások, az úgynevezett Investigatiok,

5 vagy a kilenc kérdőpontra adott feleletek. 4. Bácskai V.-Nagy L., 1984. 61-76.; Magda P., 1819.; LipszkyJ., 1806.; Erdélyi J.. 1846. 5. Vizsgálódásunk forrásanyagát a Zemplén vármegyei úrbérrendezés iratanyaga képezi. A fellelhető Investigatiók mindegyikét áttanulmányoztuk, és magyar nyelvű kiadását most rendezzük sajtó alá. Az anyag egy része megtalálható a Zemplén Megyei Levéltárban. IV. A. 1. Urbarialia 1772-1785. Az itt fel nem található források a Helytartótanácsi Levéltár Urbarialia fondjáról készült mikrofilmeken tanulmányozhatók a Magyar Országos Levéltár Mikrofilmtárában. A 443 zempléni faluvallatásból, a ..9 kérdőpontra adott feleletekből" mindössze kettőnek nem bukkantunk a nyomára. A csehszlovákiai helységek mai, hivatalos névalakját Seresné Szegőit A. (1983) és Majtán M. (1972) munkáiban találja meg az olvasó. 361