A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

JOÓ Tibor: Árpád-kori emlékek Regensburgban és Passauban

következőképpen: ŐRIBE III IS IHUC CRUCIFIXIEREDEMPTIS (Ahol az idézett szövegben (/) egy betű hiányzik, a kőnek egy darabja kitört.) A régi fedlap eredetileg a kápolna padlónívóján feküdt, erősen letaposták, különösen az alsó és a jobb szélen, s ott van két erős hasadás is. A felirat írástörténeti jellemzői után és a sasok stilisztikai vizsgálata nyomán az állapítható meg, hogy a sírlap a 10. század vége és a 11. század vége közé datálható. A sasoknak bizánci, arab (mind a késő szaszanida birodalomra, a népvándorláskor művészetének ősforrásaira visszavezethető, mind az Ottó-kori emlékekben, de a honfoglalás kori magyar felszerelési tárgyakon, kora román kori kőfaragványokon is található) előzményei vannak. A kereszt és a kereszten található betűk jelentése egyértelmű, de el kell fogadnunk egyik régészünknek

26/a azt a megalapozott megállapítását is, hogy a hosszú-, csavartszárú kereszt a 11. századi magyar királyok egyházfői méltóságát kifejező „apostoli kereszt", amelyhez Gizella - akit István „közös uralkodás céljából vett feleségül, akit a szent kenettel felkentek, a korona viselésével pedig az uralkodásban társának nyilvánítottak", jogát a magyarság térítésében, az egyházi intézmények példamutató támogatásával is alátámasztotta.

27 W. M. Schmidnek az az érvelése is elfogadható, hogy a „NON MAI" halálozási nap azért nem áll a felirat vonulatában és került be szükségszerűen a fülkeív fölé, mert a sírkövet valószínűleg még Gizella életében elkészítették, s halála után vésték be a napot egy szabad helyre, míg a halálozási évet - miként azt akkoriban gyakran tették - nem adták meg. Az lehet, hogy korabeli szokásoknak megfelelően volt Gizella sírjában is egy ólomtáblácska, amelyen a személyi állapotról és életkörülményekről esetleg további adatokat közöltek, mint amelyek a fedlapon rajta voltak. Az új fedlapon esetleg arról is vettek néhány adatot, de ilyen táblácskát 1908-ban már nem találtak az 1420-ban létesített díszsír alatti eredeti sírkamrában. Az eredeti sírkő - ahogyan a vájat is mutatta - az alatta levő sírgödörhöz tartozott, amely falazási és boltozási technikája folytán a korai középkorra utalt. Ezt a sírgödröt gránitkődarabokkal mind a négy oldalról körülfalazták, malterba ágyazták, a belső és felső faléleket lepucolták, a sírgödör feletti részt egészen lapos ívvel beboltozták. A sírkamra belül 190 cm hosszú, 45 cm szeles, 45-51 cm magas, a falazatán kívül 245 cm hosszú és 90 cm széles. A sírkamrát 1420 körül felülről kinyitották, de - miként azt az 1908—1911-i kutatások és vizsgálatok során megállapították - nem rablási szándékkal, hanem (a díszsír felállítása előtti) vizsgálati céllal, mert a csontvázmaradványokat olyan gondossággal helyezték el a sírkamra végén összegyűjtve, hogy abból csak erre lehet gondolni. Már az 1908. augusztus 24-i előzetes antropológiai vizsgálat során a sírkamra földföltöltődésében talált fogakról, lábcsontokról, alsókarról és kézközépről megállapította a vizsgálatot végző müncheni egyetemi tanár,

27/a hogy ezek a részek is az eredetileg a sírkamrába tett csontvázhoz tartoznak és így az archeológiai leletekkel megvolt a bizonyosság, hogy a díszsír, a sírkő, a sírkamra és a holttest összetartoztak; bizonyságot nyertek, hogy Gizella apátnő és királynő maradványait találták meg.

28 Ezek az előzmények és az eredeti, tehát az 1060 körüli sírkővel való összehasonlítások mutatják számunkra azt, hogy a díszsír márványfedlapjára rákerült számos adat csak a 15. században kerülhetett előtérbe (közöttük tévesek is!), vagy azért, mert krónikás forrásokat, nekrológiumokat is igénybe vettek és mivel a sírkamra átvizsgálásával azt is megállapították, hogy Gizella valóban ott van eltemetve („hic sepulta"), 26a UzsokiA., 1985. 174-175. 27. Kállay I., 1986. VI. 8-i beszámoló. 27a Az antropológiai vizsgálatokat végző müncheni egyetemi tanár: Dr. Ferdinánd Birkner volt. Schmied W. M. 1912. 27-28. 28. Schmied W. M., 1912. 27., 34. 333