A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

JOÓ Tibor: Árpád-kori emlékek Regensburgban és Passauban

császár j óvoltából a korábbi templomot megnagyobbították és egy háromhaj ós pillérbazilikát alakítottak ki kereszthajóval. (Ekkor a császár nagylelkű adománya az volt, hogy a kolostor megkapta a passaui császári vám egy részét; a Csehországból az „aranyúton" érkező kereskedelem kövezetvámját; az északi erdőségeket az Ilztől a Rottelig és a Dunától a cseh határig, s még birtokokat is. Az érseki hatalom alól is kivette a kolostort, s csak 1193-tól tartozott ismét oda. Ezután el is szegényedtek, s csak 1500 után jött újabb gazdasági fellendülés.

24 A már említett kereszthajót déli szárnyán 1360 körül egy kis gótikus szentéllyel bővítették, ekkor alakult ki az ún. Mária-Parzkapelle. Ezt a déli kereszthajókart eredetileg Agátha, később Háromkirályok-kápolnának nevezték és ennek a délkeleti sarkában áll Gizella síremléke. A főhajóban kelet felé, a jelenlegi szentély felé haladva, majd a kereszthajó déli szárnyába eltérve a fentebb írt délkeleti sarokban meglátjuk Gizella díszsíremlékét, s félig mögötte, egy falifülkében Heilka síremlékét. Gizella síremléke gránit kőtöredékekből készített alépítményen nyugszik, s ebbe van részben besüllyesztve az eredeti sírfedlap három oldalával (míg a negyedik egészen a falon nyugszik), körülzárva egy tagozatos szegélylemezzel. Ezen a talplemezen árkádok állnak csúcsíves mérművekkel (magasságuk 66 centiméter) éspedig a hosszanti oldalakon 3-3 mindegyik keskeny oldalon l-l. A talplemez és az árkádok szürkésfehér mészkőből vannak, s az utóbbiak kívülről festés gyenge nyomait mutatják: vörösesbarna indákat barokk vonulatban a 17. század késői idejéből. Felül egy 194 cm hosszú, 72 cm széles és 12 cm vastag, reliefdíszítménnyel és felirattal

25 ellátott - adnati - vörösmárványlap fekszik (7. kép). A márványlap közepe módosítottan elkészített másolat az eredeti sírlap ábrázolásáról. Fülkeszerű mélyedés, sas, kereszt, Gysilla Abbatissa (a német tudósok szerint) hűen vannak visszaadva, de a késő gótikának megfelelően átstilizálva. Azt észrevételezik csak, hogy a szobrász a keresztet - kora heraldikai felfogásának megfelelően - egy „halomra" állította; valószínűleg azért, mert az eredeti fedlapnak azon a helyén látható törésből ilyenre következtetett. A gótikus minuskulákban írt szegélyfelirat a következő: Anno. do. m. lxxxxv. non. may. o. venbl. dn-. Gisula. soror. sancti. Hainrici. Imperatoris. uxor. Stephi. Regis. Ungariae. abbatissa. hujus. monasterii. hic. sepulta. Ez a felirat már semmiképpen nem másolata az eredeti fedlapon találhatónak, ezért következő lépésként a már említett talplemezben található, s az árkádok nyílásain át is megtekinthető eredeti sírfedlappal kell most foglalkoznunk. (Összehasonlítási lehetőséget ad a 8. kép egymás mellett látható két fedlap!) Ugyanis az alépítménybe részben besüllyesztve és a talplemez által körülfogva található - szakértők szerint 1060 körül készített - 154 cm hosszú, 54 cm széles, feltűnően vastag (kb. 30 cm) fehér mészkőből készült lemez az eredeti fedlap, amelyet később vörös színnel bevontak. Ennek kissé lemélyített középmezeje gyenge reliefben a következő ábrázolásokat tartalmazza: egy fülke ívét, egy keresztet (tulajdonképpen egy csavart szárú - hosszú, egyenes kardokra is emlékeztető - keresztet, melynek plasztikai ábrázolása eddig még csak egy helyen, a 11. századi magyar királyok sírjai közül épségben egyedül maradt sírhelyen, a tihanyi apátság altemplomában, az 1060-ban meghalt I. András sírján ismeretes

26 (9. kép), amelynek négy szárába a C, R, V, X és a közepébe XPI betűk vannak vésve, tehát CRUX Christi. A kereszt felső végétől oldalt áll két sas, a szárny nyitott, egyik lábuk felemelve. A kereszt két oldalán levő mezőben az a felirat áll: GYSILA ABBATISSA; a fülkeív felett: NON MAY. A középmező körül egykor egy széles szalag húzódott, amelyből ma már csak egy hossz- és egy keskeny oldal maradt meg részben. Ezeken egy kifejezetten vallási értelmű felirat maradványai találhatók a 24. SchmiedW. M., 1912. 14. 25. SchmiedW. M., 1912. 26. 26. Bakay K., 1978. 185. 332