A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

JOÓ Tibor: Árpád-kori emlékek Regensburgban és Passauban

a Gizella-sírt egy alapos vizsgálatnak vetették alá. A sírf edlap alatta korai középkorból, kifalazott sírüreget találtak; a sírban magában egy csontváz részeit, egy koponyával együtt. A régészeti kutatások megállapították, hogy a díszsíremléket 1420 körül, az alatta levő sírfedlapot 1060 körül kellett készíteni és a sír, valamint á tetem összetartoztak. Ezzel és az alsó sírfedlapra vésett felirattal „Gysila abbatissa, Non May" megvolt a bizonyíték, hogy Gisellának a maradványait találták meg. E sorok írója 1982-1983-1984-1985-1986-1987. években visszatérően hónapokat töltött Bajorországban, főleg Regensburgban, s örömteli meglepetéssel tapasztalta, hogy ott milyen nagy tisztelettel őrzik és ismerik (az eltelt ezer év ellenére is) Gizella királyné és közvetlen rokonai emlékét, kidomborítva mindenütt a magyar vonatkozásokat, így: a Judit emlékét őrző tumbán, feliratokon, Gizella és István eljegyzésének emlékét templomi falfestményen, s nem utolsósorban Gizella passaui temetkezési helyén; sőt utalások vannak Gizella édesanyjának, édesapjának (Civakodó Henriknek) a temetkezési helyén, s dédapjának („a gonosz") Arnulfnak a sírjánál. Gizella és István emlékét idézik a scheyerni apátságban, vagy a müncheni Residenz kincstárában is. Gizella-emlékeket látogatva és kutatva a regensburgi egyetem könyvtárának segítségével fénymásolatokat kaptam a Gizella temetkezési helyén Passauban és a leletek alapján Münchenben 1908-1911 között végzett régészeti, antropológiai stb. vizsgálatok anyagáról.

22 W. M. Schmied - aki korábban (többek között) történelem előtti és kora történeti sírhelyek, a speyeri dómbeli császári és királyi, a Wittelsbach uralkodóház Zweibrückeni és Neustadt a. Halle-i sírjainak a kutatását is végezte -, igen alaposan megvizsgálta a Gizella királynéról szóló történelmi híradásokat; részletesen beszámolt a sírhelyek vizsgálatáról, magáról a sírgödörről, az eltemetésről; az eredeti sírfedlapról, a gótikus díszsíremlékről; az antropológiai vizsgálatokról; a halálozási időpontra vonatkozó véleményekről; a temetkezési hely tiszteletéről, s végezetül összefoglalta a nem vitatható megállapításokat. Röviden beszámolt a Gizella-síremlék mellett levő másik síremlékről: Heilka apátnő síremlékéről is. 1987. június 23-án Passauban sikerült megtekintenem, lefényképeznem e síremlékeket (5-6. kép). Az Új Ember 1988. június 19-i számában beszámoltak arról, hogy Paskai László bíboros érsek vezetésével több száz főnyi magyar zarándok kereste fel a passaui Gizella-sírt, s vett részt ünnepi szentmisén május 29-én, amikor a magyar küldöttség megkoszorúzta Boldog Gizella síremlékét.

22/a Passauban, három folvó összefolyásánál, az ún. Hármasfolyózugban (az Ilz, a Duna és az Inn folyik itt össze) tulajdonképpen a Duna és az Inn által képzett félszigeten, a Dóm magaslatától keletre, a földnyelv alacsonyabb részén fekszik a Niedernburgi kolostor, a Szent Kereszt-templom maradványaival és a többszörösen átépített Mária-templommal, ezen belül a Gizella és Heilka apátnők síremlékeit magában foglaló ún. Parz-kápolnával.

23 A Mária-templom magjában és egyes részleteiben még román maradványokat őriz, többek között a kereszthajó maradványait a 10. és 11. sz.-ból, melyben az említett kápolnarészlet található. Ezt megtartották a 12. és 13. századi tűzvészeket követő helyreállítások után, sőt felhasználták a XIV-XV. századi gótikus átépítések, s a kolostor újjáépítése során is. Megmaradtak ezek a barokkizálás, majd a barokkosítást követően 1860-65 között végrehajtott stílustisztítás után is, amikor ennek a tisztításnak eredményeként kialakult (számos barokk részlettől tisztítottan) a hosszhajó. A román kori építkezésekből maradt meg a nyugati előcsarnok is. A kolostort még a VIII. században alapították az Agilolfing-dinasztia idején. A Szűz Mária templom megmaradt legrégibb részei az 1010 körüli időből származnak, amikor II. Henrik 22. Schmied W. M. 1912. 5-19. 22a Új Ember, 1988. VI. 19-i (XLIV. 25.) szám. 23. Knaurs., 1976. 611. Ember M., 1980. 209., 213-214. 331