A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

KUNT Ernő: Vizuális kultúra és vizuális művészetek (Vizuális antropológiai jegyzetek 1.)

mat új egyensúly keresésére. Ennek során az esztétikai igényű megnyilatkozások fölol­dották korábbi közvetlen kapcsolataikat a primer szükségletekkel, és sokoldalú, közve­tett, differenciált jelnyelvet kiépítve egymástól is mindinkább elkülönültek. A kultúra speciális alkotóerőivé váltak. E specializálódási folyamatot végeredményben csak az ember vizuális érzékelési lehetőségei korlátozzák. E folyamat eredményeként különböztetjük meg a mai, európai kultúra mércéi szerint: az építészetet, a formatervezést, szobrászatot, iparművészetet, a grafikát, a fényképezést, a festészetet, a színházművészetet, a táncművészetet, filmművészetet, mely utóbbi három más érzékszervekre is támaszkodik. Ezeket nevezzük tehát vizuális művészeteknek. A közösségi vizuális nyelvet ezek megkülönböztetett esztétikai igény­nyel használják, alkalmasint rétegnyelvet alakítanak ki. 2. Vizuális kultúra - vizuális művészetek ma Vizuális műveltségünk és vizuális kultúránk viszonya korunkban egyre halmozódó, mind szélsőségesebb problémákat vet fel. Jóllehet ezek igen különbözőek, mégis úgy tetszik - a kulturális antropológia módszereit a ma műveltségének vizsgálatára kiter­jesztve, az ún. „városi antropológia" és a jelen kutatás eredményeire támaszkodva ­hogy valamennyiben ott munkálnak a következő alapvető konfliktusok. 1. Kultúránk egyre növekvő számban, s egyre kifejezettebben szériaszerűen ter­meli a mindinkább egységesedő, sematizálódó - következőleg uniformizálóan ható ­vizuális mintákat, látványi élményeket. Szorgalmazza ezek fokozatosan szélesedő körű fogyasztását. A növekvő számú befogadó igényét csökkenő értékben elégíti ki. Egyre felszínesebb vizuálr műveltséget ad. E tendenciákkal szemben azonban az aktív (hiva­tásos és elhivatott) látványalakítók egyre szélsőségesebb módon, s eszközökkel feszege­tik vizuális kultúránk határterületeit, eddig aligha tapasztalt mértékben próbára teszik a megtartó kultúra kohéziós erőit. 2. A vizuális ingerek feldolgozásában mind nagyobb mértékben szükséges azok tudatos, számolásértelmezése. A vizuális jelek - mind a vizuális művészetekben, mind pedig a vizuális kultúra egészében - igénylik az ellenőrzött, tudatos dekódolást. A felhasznált jel vizuális élményjellege mindinkább háttérbe szorul, látványisága foko­zatosan eszközzé válik, szemben a növekvő gondolati tartalmakkal. Ez a folyamat veszélyeket tartogat az egyén harmonikus személyiségfejlődésére nézve, éppen úgy, mint a társadalom egészséges, szabályozó tevékenységének vonatkozásában. 3. A képi ismeretközlés új technikai eszközeinek széles körű hatékonysága (fény­kép, film, televízió) a hagyományos vizuális kultúrát és gondolkodásmódot eddig csak részben feltárt mértékben befolyásolta. A fényképezés és filmezés enkulturalizációja­a humán kultúrába való bevonása - már előrehaladott állapotban van, míg a televízió új lehetőségeit napjainkban teszi próbára. Ezek a rendszerek a vizuális kultúra alakítá­sának új lehetőségeit tárják fel, hatással vannak a hagyományos vizuális művészetekre, hiszen az ismeretközlés alapvetően új módjain túl, új vizuális művészeti minőségekkel is gazdagítják a kultúrát. 4. Szembetűnő, hogy korunkban a világ mind nagyobb részén kísérlik meg ezeket a rendszereket hatalmi manipulációs érdekek szolgálatába állítani, s általuk a kultúra tagjainak társadalmi viselkedését, aktivitását szabályozni. Szükségessé teszi ezt egy­részt a hatalmas mértékben növekvő népesség irányítása, másrészt alkalmassá teszi erre a képi információ primer tartalmának a műveltségi szintektől a leginkább független mivolta, s ennek megfelelően széles körű társadalmi hatékonysága. 5. A szériatermelésnél fogva szükségszerűen előregyártott látványklisékkel dol­gozó vizuális tömeginformáló rendszerek felvetik a veszélyét az egyéni képi gondolko­dásmód, a vizuális igényesség elszegényesedésének, s a vizuális kreativitás háttérbe szorulásának. A vizuális művészetek - más művészetekhez hasonlóan, részben a tömeg­279

Next

/
Oldalképek
Tartalom