A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

CSAPLÁROS István: Heilprin Mihály, az 1848-49-es magyar szabadságharc elfeledett költője

Megszólal egy miskolci helytörténész is, Sárközi Andor, aki centenáris kiadványában dicséri Heilprin Mihály miskolci könyvkereskedő lelkesítő erejű Nemzeti őrdalát, amelyet teljes terjedelemben leközöl.

124 Kapitális hibát követett el a Dolgozók Kultúrszövetsége kiadásában megjelent 1848 a költészetben (A szabadságharc 100 év verseiben) antológia népes szerkesztőbizottsága. Könyvükbe a következő bakit olvashatjuk: Horváth Mihály (1809-1878): Kaszához, ki magyar. A kiváló történésznek tulajdonított verscímelírás valószínűleg úgy keletkezett, hogy a szerkesztők kezébe a Hangok a múltból című lipcsei antológia került, ahol a kaszás vers alatt szerzőként H. M. szerepelt. Nem tudták, ki lehet ez a titokzatos H. M. a kortársak közül, a H. M. rövidítésnek Horváth Mihály látszott a legjobban megfelelni . . ,

125 Spira György, 1848/49. kitűnő magyar ismerője egyik régebbi könyvében, ahol a szabadságharc megszervezéséről, majd a költőkatonáról ír, két, bennünket közelebbről érdeklő példát idéz a „kaszásháborúval" kapcsolatosan: Arany Jánost és Heilprin Mihályt. Arany János Mit csinálunk? című versét azért is idéznünk kell, mert a Tompaféle idézetek mellett elmaradt. „A rendet a réten / Már levágtuk régen: / Megmártjuk kaszánkat / Ellenség vérében. / / Szép piros harmatban / Fürösztjük kaszánkat: / Övigövig vérben / Védjük jó hazánkat". Spira így folytatja: „Egy másik költő a lengyel példát állítja a nép elé. „Nem puska, kard sem kell, / Ha éles kasza van; / Hatalmas fegyver ez / A nép csatáiban. / így harcolának, így / A bátor lengyelek. / S kaszáik százszor is / Ágyúkon győztenek! / Ha meg nem menti senki más, / Megmenti hazáját a kaszás!" / H. M.: Kaszához, ki magyar/."

126 Ha a magyar irodalom története nem is tartja már számon Heilprin Mihályt, legalábbis mint érdekes irodalmi jelenséget, az amerikai magyar irodalom történésze Leslie Konnyu (Könnyű László), a Kossuth emigráció írói közt Kerényi Frigyes, Xantus János után emlegeti Heilprin Mihályt is, főként G. Pollak könyve nyomán. Magatartására Pollak könyvéből idézi a búcsúvers szép szavait Heilprin szájából: „Árpád népe nem halt meg, a magyar élni fog még." Heilprin Mihályról régi lexikonaink, a Pallas és a Révai még meg-megemlékeztek, a Magyar Életrajzi Lexikon három kötete már nem. Szerény soraink őrizzék meg az emlékét annak a tudós embernek, aki Piotrkówból jött Magyarországra, Miskolcra, aki magyar költővé tudott válni, aki szűkebb pátriájában kultúrát igyekezett terjeszteni, aki tudása, intelligenciája, nagy nyelvtehetsége révén Amerikában is megtalálta a helyét, és ott sem felejtkezett meg arról, hogy honnan jött és ha nálunk csak átmenetileg tartózkodott is, harmadik és végső hazájában sem feledkezett meg az elsőről, és a másodikról, ahol fejlődése kiteljesedett, ahol a napi eseményeknek majdnem hogy a középpontjába került, aki hittestvéreinek is példát mutatott a befogadó országgal szembeni lojális magatartásra, akit tehetsége olyan teljesítmények létrehozására tett képessé, amelyek előtt ma is elismeréssel és tisztelettel hajtjuk meg fejünket. Életének második nagyobb felében is meg tudott maradni magyarnak, zsidónak és lengyelnek is. Élete egy szerény, eléggé elfelejtett fejezete a magyar-lengyel művelődési kapcsolatoknak. Irodalmi és publicisztikai, valamint társadalmi tevékenysége rászolgált arra, hogy legalább egy félmondat erejéig megemlítsék a magyar romantika irodalmának történetében, egy nagyobb kultúrtörténeti összefoglalásban vagy legalább a magyar forradalom és szabadságharc nemzetközi kapcsolatait feldolgozó monográfiában, vagy legalább új, terjedelmesebb magyar életrajzi lexikonban . . . 124. Sárközi A.: A nemzetőrség készen áll! . . . Miskolc 1948. 16-17. 125. 1848 a költészetben. A szabadságharc 100 év verseiben. Bp. 1948. 126. Leslie Konnyu: A history of American Hungárián literature. Cooperative of American Hungárián Writers 1962. 15-16. 17* 259