A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

CSAPLÁROS István: Heilprin Mihály, az 1848-49-es magyar szabadságharc elfeledett költője

Iái inkább a lengyel fordítás sora csenghetett, amely közelebb áll a magyar címhez: „Hej, kto Polák, na bagnety!" A Jellasics betörésének hírekor keletkezett vers a népháború, a népfelkelés szükségességére mutat, egyes gondolatai, hasonlatai viszont Petőfit idézik. A kétütemű, keresztrímes költemény a szabadságharcra mozgósít: „Kaszához ki magyar! Honunkba ellen ront! Kaszához ki magyar! Megmenteni a hont!" Csupa felkiáltó jel, csupa felszólítás. Majd a haza helyzetének ecsetelése következik: „Már rég pusztítanak, S mink csak aluvánk; Hát addig várjunk-é, Míg romban lesz hazánk? Már szomszéd háza ég, S mi még sem ébredünk: Fel, hát! fel! Keljünk mind! Hisz még segíthetünk?" Az adott helyzetből a következő következtetést vonja le: „Ha meg nem menti senki más, Megmenti honját a kaszás!"

30 Majd felsorolja azt is, kik ragadjanak kaszát: az apa, a vőlegény, aki erős, kinek karja ép. Majd a kasza fegyvervoltát jellemzi: „Nem puska, kard sem kell, ha éles kasza van; Hatalmas fegyver ez A nép csatáiban, így harcolónak, így, A bátor lengyelek, S kaszáik százszor is Ágyúkon győztenek! Ha meg nem menti senki más, Megmenti honját a' a kaszás!" A mozgósító jellegű költemény utolsó versszaka a Nemzeti dal utolsó versszakát juttatja eszünkbe: „Ki drága nemzetét S hónát védelmezi azt áldja nemzete, És Isten szereti. Kaszához hát magyar, Kinek kaszája van! A legjobb fegyver ez A nép csatáiban! Ha meg nem menti senki más, Megmenti honját a' a kaszás!"

3

' 30. Uo. 16. 31. Uo. 19-20. 238