A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

PÁL József: Kazinczy Orpheusáról

isteni erőt is kíván, fel-támadást is tanít, midőn azoknak, a' kik meg-keresztelkedtek és hisznek, menny-országot igér; azoknak pedig a' kik, az eggyik keresztén Felekezet hitele szerint, szent forrásba nem martodnak, és nem hisznek, pokollal rettenti."

>2 Az egyház politikai, praktikus tevékenységének bizonyíthatóan hibás volta természetesen nem lehet egyben komoly érv a lélek halhatatlansága tétele ellen. Ezt ő is érezte.

53 Vizsgáljuk meg azonban, hogy mit mond itt a józan észről: a teremtő „belém fújtt isteni particellát, vagy eggy értelemben vévén, önnön-magamat adta annyira Vezéremnek, hogy ha ezt (kiemelés - K. F.) követem . . . helyesen lépek".

54 Kazinczy a Kalauzró\, a vezető szellemről pontosan ugyanazokat mondja, amiket Horváth Ádám a lélekről mondott: tehát isteni eredetű és bennem van. A lumen naturale, a vezető daimón elkülönül a „józanságtól", ami semmit nem fejt meg és semmi örömet nem ad, ő ezzel szemben örömest tér meg „a poézis istenségekkel megrakott tájaira". „Engem soha nem hagya el még theodiceai szent hitem. Ha az csak poétái altatás volna is, nekem kedves, mert nyugosztala, 's mit adnak érte azok a hideg józanok".

55 A lélek halhatatlansága primitívnek ítélt, lejáratott gondolata helyébe Kazinczy az isteni szellem által vezetett ész halhatatlanságát állította. Rousseau-hoz fordulva maga is hangoztatja: „Ha nem volna is a lélek halhatatlan" azt akarja, hogy „az az (kiemelés - K. F.) legyen."

Ml Egy új hit alapján utasítja vissza a tétel primitív interpretációját és gyakorlati alkalmazását. Az ész, a Kalauz veszi át a halhatatlan lélek szerepét. A börtönévek után az Epigrammák görög értelemben c. ciklusban a szépíró Kazinczy mintha elfelejtené a teoretikus korábbi kelletlenségét, gondoljunk vissza az általunk már idézett Vigasztalás c. cpigrammára, ahol az isteni és az emberi lélek együtt érzi a szép, igaz és a jó „szent egységét". Vagy - még világosabban - a Báró Wesselényi Miklós, az atya c. epigrammájában: Kétled-e hogy lelkünk él, vándorol? Ott fene Cato S lágyszívű Brutus, itt Wesselényi valék. Erdély, szünd keseregni fiad, nem holt el az; él még. S hős lelke a régi fényre deríti Zsibot. Ugyancsak a lélekvándorlás tűnik fel A lepe c. szintén görög értelemben írt epigrammában: Plató lelke valék egykor, már most lepe. Szépet S jót keresek ottan: mennyei harmatot itt. Egy kisfiú és kislánya halálra készült verseiben az égben fent lévő lélek és a földön maradott szülők egymásra tekintése jelent számára vigaszt: Oh enyhíts őket fajdalmokban, S ha elhagyhatod egedet] Mondd, megjelenvén álmaikban: „Itt is szeretlek titeket". (Kis fiú sírjára) 52. Orphcus I. 193. 53. Orpheus I. 197. 54. Orpheus I. 195. •- - • r 55. Heneze i. m. 19. 56. Heneze i. m. 20. 221