A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

PÁL József: Kazinczy Orpheusáról

1806-ban elhunyt Ipigénia után ugyanerre a névre keresztelte később született kislányát is. Nem gondolt-e Kazinczy ekkor is a lélekvándorlásra?

57 Nézz szerelemmel alá rajok, s mondd: Él Fizsi, s téged, Kedves atyám, s téged, nyájas anyácska, szeret. (Egy gyermek sírkövére) A „Törvények" Imént találkoztunk velük a világosság tárgyalásakor („Setétbe borúit volt a Természet, 's Törvénye", „Oh Dicső Koronánk! Törvényünk Ereje'"); Révai Miklós azt állította, hogy az új törvények révén jobban terjed a világosság (222. lap). Horváth Ádám a lélek halhatatlanságához, illetve a halálhoz kapcsolta őket. „A'Társaság törvényt tesz minden társaknak meg-eggyezésével, és a' Törvényben halál is vagyon: holott egyik sem szabad a' maga életével. De, jól vagyon Halandó ember! - ki mikor halandóvá lettél, már magad gyilkossá voltál. A' társaság Királyt választ, és azt minden Társoknak életével szabaddá teszi. Jól vagyon Halandó! a

1 Törvény mellynek meg-rontássa miatt halandóvá lettél, uralkodik romlandó testeden most is, és most kéntelen vagy halálodat más akaratjától függeszteni fel, melly először szabad akaratodon állott."

58 Míg a világosság végső forrása az életet adó Nap, az észé, a lélek halhatatlanságáé az isteni jóság, addig a törvények eredete Isten és Ember konfliktusára, a bűnbeesésre vezethető vissza. Az isteni törvény megszegése után az ember fennmaradásához magának kénytelen törvényeket hozni, s ezekhez alkalmazkodni. A törvények az alábbi területek szabályszerű működésében jutnak főleg kifejeződésre: a természet változásai, az ész, a logika regulái és a társadalom mozgása mind történeti, mind konkrét politikai aspektusból. Ezek harmóniájából fakadnak az emberi együttélés felvilágosult szabályai. (Eltekintünk a nyelvi és poétikai szabályok kapcsán alkalmazott törvények bemutatásától.) A korábbiakhoz hasonlóan Kazinczy itt is egyaránt merít Voltaire és Rousseau és mások nézeteiből. Az Orpheus legelején - bár eredetileg későbbre szánta - részleteket közöl Rousseau Gouvernement de Pologne c. írásából (és fordítja a Társadalmi szerződést), de az egész vállalkozás ugyanakkor a voltaire-i vonalat látszik követni: csak az értelem és a törvényesített társasági élet emel fel a tökéletességre, a boldogságra (217. lapon), ahová a vadember természetes ösztönei, hajlamai révén nem juthat el. Kazinczy érdeklődése a szűkebb értelemben vett jogalkotás iránt pontosan ebben az időben élénkül meg. Levelezésében a franciákon kívül két híres olaszt is emleget: Cesare Beccariát és Gaetano Fiiangierit. Beccaria meglehetősen újszerű gondolata szerint a büntetést nem abból a szempontból kell megítélni, hogy milyen mértékben bosszulja meg a büntettet, hanem, hogy hatásos-e? A társadalomnak csak saját önvédelméhez szükséges mértékben szabad büntetnie, tehát a halálbüntetés eltörölhető. A francia filozófusok nagy tetszéssel fogadták a Dei delitti e delle pene 1764-es megjelenését. Nálunk Gyurkovits Ferenc nagyszombati professzor hívta fel először a figyelmet Beccaria művére, egyik tanítványa németre is fordította. Tudunk róla, hogy Kazinczy is elmélyülten foglalkozott Beccaria jogelméletével, három részletet le is fordított magyarra. Levelezésében 57. A lepke-lélek kapcsolatáról, a regenerációról és Psychéról Kazinczynál ld. Pál József: i. m. 110-120. 58. Orpheus I. 422-423. 222