A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)
PÁL József: Kazinczy Orpheusáról
Homérosznál a lélek a test halála után továbbélő árnyék ugyan, de nincs valódi szubsztanciája, amely az istenekéhez hasonló halhatatlanságot biztosíthatná számára. A kérdés legnagyobb filozófusa az orphikus és pithagoreus eszmékből is bőségesen merítő Platón volt. Szókratész állítja a Phaidonban: „Az a gondolat, mely ide vonatkozólag a titkos tanokban (Orpheus-féle tanok és Püthagorász - P. J.) van kifejezve, hogy valami börtönfélében élünk mi földi emberek, melyből kitörnünk vagy megszöknünk nem szabad, azt tartom, igen nagy, bár igen nehezen felfogható gondolat". 39 A lélek mint metafizikus és morális létező képes többé-kevésbé tökéletes erkölcsi állapotra. A Phaidonban Platón ontológiai (a halhatatlanság az inkorporális szubsztanciák természetes létformája) és episztemológiai (a lélek képes megismerni a tiszta formákat és ideákat, hozzájuk hasonlóan így örök) érvekkel bizonyítja tételét. Ismét Szókratész szavaival: „Ezért nem búsulok halálomon, mert bízvást hiszem, hogy a megholtaknak is megvan a maguk sorsa, éspedig, mint a régi hit is tartja, a jóknak sokkal jobb, mint a gonoszaknak." 4 " Az igazság csak a halál után ismerhető meg, amikor a lélek elválik a testtől, „ha semmi testi érzés nem háborgatja, sem látás, sem hallás, sem fájdalom, sem gyönyör, hanem ha lehetőleg magában van." 41 Kazinczy Cato kapcsán említi a görög filozófus halhatatlanságáról szóló dialógusát, ami „hibás ugyan, de még is tsudálást érdemlő." 42 A Gróf Török Lajoshoz c. episztolában is felhasználja a földről az ideák fényes világába repülő lélek platóni képét. A görög teória „gyenge pontjára", ti.: nem állíthatjuk egyértelműen, hogy az emberi individuális lélek részesül a romolhatatlan isteni szubsztanciából, viszonylag korán felhívták a figyelmet. A lélek mint forma örök lehet, de megvalósulása mulandó. Az Ótestamentumban alig van közvetlen utalás a halál utáni állapotra, a lélek büntetésére vagy jutalmazására. E kevesek közül való Jákob kijelentése József halálhírének vétele után: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba" (Ter. 37. 35). Az Újtestamentum beszél ugyan Isten országáról (pl. Máté 10. 28; János 12. 25), de itt sincs bizonyíték arra, hogy a lelket természeténél fogva halhatatlannak gondolták volna. Teológiai szempontból a legtöbbet erről Szent Pál kijelentése mondja: „Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok" (1. Kor. 15. 16-17). Az írott ismereteken túl Isten - a hermetikus hagyomány szerint - az igazi tudást csak szóban közölte Mózessel és a beavatottak szűk körével, akik ugyanígy szóban hagyományozták a lélek halhatatlanságának titkát. Ezek az eszmék összefonódtak a platonizmus tanaival a II. századtól kezdődően. Az egyházatyák közül Szent Ágoston a lélek halhatatlanságának tétele mellett érvel: az Istenhez hasonló lélek inkorporális, s képes megismerni teremtőjét. Szent Ágoston a platóni teóriából csak a lélekvándorlás és a preegzisztencia tanát utasította el, mint összeegyeztethetetleneket a keresztény közös emberiségeszménnyel. Szent Tamás beszél a lélek romolhatatlanságáról, az eljövendő boldogságról, de lehetőleg kerüli a „halhatatlan" jelzőt. Az arisztoteliánus Averroés viszont azt állítja: az emberi lélek és intellektus a gondolkodás képesség révén csak időlegesen részesül az általános értelemből, így halhatatlansága bizonyíthatatlan. A XV. századi firenzei neoplatonikus irányzat a halhatatlanság tétele mellett érvelt: Ficino Theologia platonica c. értekezésének alcíme, de immortalitate animorum 39. Platón: Összes művei. Bp. 1943. II. 13. 40. Platóni, m. II. 15. 41. Platóni, m. II. 18. 42. Orpheusl. 197-198. 218
