A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

PÁL József: Kazinczy Orpheusáról

A zodiákusz-jegyeknek még egy sajátosságos előnyük van: olyan hagyományhoz kapcsolódnak, amely közvetítő intézmények nélküli közvetlen kapcsolatot tételez fel Isten és ember között, s „megengedik" a csillagok, a konstellációk mágikus hatásának gondolatát. Az égitestek - ebben az interpretációban - nem morális fogalmak, mint az euchémeroszi alapú keresztény tanítás állítja, hanem valóságos „ható" létezők. Sok vonatkozásban Orpheuséhoz hasonló hatalmuk van. A folyóirat írása és szerkesztése közben Kazinczy felvilágosult propagandistából, forradalmárból, népnevelőből egyre inkább szépíró lesz. Az első kötet merész cikkei után a másodikban jelentősen megnő a költészet szerepe, mintha a harcos politikust felváltaná a „belülről építkező" művész, s ezzel mintha Kazinczy visszatérne korábbi terveihez. A hermetikus hagyományról a XVIII. században A túlvilágot megjárt, a természet törvényeit a zene mágikus hatalmával kifejezni és befolyásolni képes vallásalapító lantos nevéhez ősi hermetikus hagyomány kapcsolódott. Társai, a tradíció szerint, a lélekvezető Hermész, az egyiptomi istennek gondolt „háromszornagy" Hermész Triszmegisztosz, minden mágia ősforrása, Mózes, aki Istentől nemcsak a kőbe vésett törvényeket kapta, hanem titkos ismereteket is szóban, Zoroaszter, Püthagorász, a számmisztika atyja és Platón. Az igazi tudás csak szóban hagyományozódik tovább elv alapján az utódok valóságos genealógiai kapcsolatot létesítettek közöttük. Orpheus nevéhez két irodalmi anyag kapcsolódik: az orphikus himnuszok költeményei és az előbbivel részben azonos, de több gondolati elemet tartalmazó Fragmenta orphicorum. A hermetikus vonal nagyjából a II—IV. században alakult ki, s látensen az európai művelődésben azóta mindig jelen volt, néhány időszakban pedig eléggé dominánssá vált. Előtérbe kerülése párhuzamos a platonizmuséval a XV-XVI. században: Ficino, Pico della Mirandola, Agrippa von Nettesheim, Giordano Bruno, Francesco Giorgio, Campanella, Jákob Böhme tevékenysége a filozófia- és irodalomtörténetben, Michelangelóé, Botticellié, Pinturicchióé a művészettörténetben jelzi a magas esztétikai színvonalat, amelyen ezek a gondolatok kifejezésre jutottak. A reneszánsz, késő reneszánsz után a Hermész-hagyomány ismét virágkorát élte a XVIII. század második felében. Nagymértékben kapcsolódva ahhoz, amit a szakirodalom a felvilágosodás „árnyékos oldalának" nevez.

4 W. Gluck operája, Canova szobra vagy Goethe Orphikus ősigék c. ötrészes költeménye jelzik, hogy a különböző művészeti ágak nagy megújítóit milyen jelentős mértékben befolyásolták ezek az eszmék. Goethe a természeti törvény szükségszerűsége, a sors és az emberi akarat viszonyát tárgyalja. A születés pillanatának asztrológiai „helyzete" meghatározza ugyan az ember jellemét, adottságait, s így részben további útját is, de a tudattal és választási képességgel rendelkező lény mégsem pusztán elszenvedője, passzív szemlélője sorsának és a világnak. Mint a világnak mikor átadattál, állott a Nap s trónjánál a Planéták, Az ember öt lépcsőn (Daimon-lélek, Tüché-lehetőség, Erósz-szerelem, Anankésors, Elpisz-reménység) keresztül emelkedve eljut a szabadságig: 4. Seznec, Jean: The Survival of the Pagan Gods. Princeton University Press 1972. 206