A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

BODNÁR Éva: Magyar művészek a bécsi világkiállításon 1873-ban

MAGYAR MŰVÉSZEK A BÉCSI VILÁGKIÁLLÍTÁSON 1873-BAN BODNÁR ÉVA Napjainkban, mozgalmassá vált közéletünkben, mikor a Bécs-Budapest világkiállítás 1995-ben való megrendezésének tervéről élénk elképzelések, viták, megoldások latolgatása folyik, mikor úgy érezzük, hogy ez a tervezett kiállítás is ráirányítja majd a világ figyelmét hazánkra, nem érdektelen talán, hogy egy múlt századi, bécsi világkiállításra emlékezzünk e tanulmány szerény keretei között. Az első világkiállítást 1851-ben Londonban, a Kristály palotában, a Hyde Parkban rendezték a modern gazdasági, technikai termékek és művészeti alkotások bemutatására, s ezt követően különböző fővárosokban, általában egy-kétévenként. Az érdeklődés egyre fokozódott, jelentősége politikai szempontból is nőtt. Az 1867-es nagyszabású párizsi és az 1871-es londoni világkiállítás után került sor az 1873-as bécsi nagy rendezvényre, mely az Osztrák-Magyar Monarchia - a kőniggrázi vereség után megnyirbált - tekintélyének visszaállítását szolgálta, de amelyben a magyar résznek is fontos szerep jutott. A magyar ipari, mezőgazdasági eredmények mellett, a magyar kultúra emlékeinek bemutatása és az élő magyar művészet gazdagsága is nagy meglepetést keltett. Múlt századi mestereink sorában olyanok szerepeltek, akiket ma festészetünk legnagyobbjainak tartunk, mint Munkácsy Mihály, Paál László, Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál. Munkámmal a Herman Ottó Múzeum jelen kötetének ajánlásában foglaltakhoz szeretnék egy jottányit hozzátenni, hiszen Végvári Lajos iránti tisztelet és régi barátság késztetett a közlésre. Ő foglalkozott a három évtizede megjelent „Munkácsy Mihály élete és művei" című alapvető nagy monográfiájában Munkácsynak az 1873-as bécsi világkiállításon való szereplését elemezve, egész hazai művészetünkben e jelentős tárlattal, s ez fordította figyelmemet a témával való behatóbb kutatásra.

1 Az 1983-as bécsi nemzetközi művészettörténész kongresszuson számoltam be rövid előadásban a magyar művészek szerepléséről az 1873-as világkiállításon, melyen először figyelt fel a nemzetközi kritika egy önálló, magyar nemzeti „iskola" kialakulására.

2 A magyar művészet Béccsel, Ausztriával - mind hazánk földrajzi helyzeténél, mind történelmi adottságainál fogva -, évszázadokon át kapcsolatban volt. Ez a kapcsolat a XIX. század folyamán, nemzeti művészetünk kibontakozása és virágzása idején különösen szorossá vált. Bécs közelsége jelentős tényező volt a tanulni vágyó magyar művész ifjak számára, akiket a múlt század elején a császárváros nagy művészi múltja, híres képtárai, Európa-szerte neves képzőművészeti akadémiája vonzott, hiszen Pest-Budán - a másfél százados török uralom, majd a vallásért és függetlenségért 1. Végvári L., 1958. 155-157. 2. Jelen tanulmányom a C.I.H.A. XXV. Nemzetközi Kongresszuson Bécsben 1983. szeptember 9-én elhangzott előadásom kibővített változata. 2 17