A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

BODNÁR Éva: Magyar művészek a bécsi világkiállításon 1873-ban

folytatott szabadságharcok miatt - magasabb fokú művészképzés, művészeti élet csak a század közepétől bontakozott ki. Bécs jelentette az első állomást Pest után, onnan mentek az „ígéret földjére", Itáliába, az ókori, a reneszánsz művészetek tanulmányozására. Alig volt a XIX. században festőnk vagy szobrászunk, aki egy-két évet, vagy legalább egy-két hónapot ne töltött volna ott, ne barangolta volna be klasszikus földjét, ahová egész Európából sereglettek a művészek. Majd, midőn a század második felében az újabb művészeti centrumok, München és Párizs már nagyrészt elhalványították Bécs vezető szerepét, a magyarok számára a közeli császárváros még mindig nagy vonzerőt gyakorolt. „Bár kétségtelen, hogy Róma jelentette a ragyogó múlt kincsesházát, Párizs a dúsan ígérő jövőt, München a hasznos jelent",

3 a magyar festőknek a bécsi Künstlerhaus kiállításain való szereplés mégis fontos volt, mert evvel a hazai elismertetésüket segítették elő. Festőink az 1860-as évek végén és a 70-es évek elején nagyrészt a müncheni akadémián, közülük a szerencsések Kari von Piloty osztályán tanultak, egyesek Düsseldorfban dolgoztak, többen a bécsi akadémián Albert Zimmermann tájképfestészeti osztályába, vagy Kari Rahl magániskolájába jártak - ezért a korábbi világkiállításokon tanáraik kívánságára a német vagy az osztrák festők termeiben állíthatták ki műveiket. Külön magyar osztály még sem az 1867-es párizsi, sem az 1868-as bécsi, vagy az 1869-es müncheni és az 1871-es londoni kiállításon sem volt. így Európa tulajdonképpen alig szerezhetett tudomást a magyar művészetről. Az 1873-as bécsi kiállítás az első, ahol együtt szerepeltek, szervezett formában, önálló osztályban a magyarok. A részvételre ezért is különös gonddal készültek. A magyar kormány a kiállítás szervezésével az európai hírű tudóst, Henszlmann Imre egyetemi tanárt bízta meg. Az 1849 után Párizsba emigrált Henszlmann az amnesztia után hazatérve széles körű műveltségével, tudományos eredményeivel méltán nyerte el a kormánybiztosi megbízatást, melynek a legmesszebbmenőén tett eleget. A kitűnő régész és művészettörténész a magyar középkori művészet egyházi és világi tárgyainak bemutatását készítette elő. Kiváló segítőtársat talált Telepy Károly festőművészben, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkárában, akit a kortárs művészet megszervezésével bízott meg. Telepy szoros kapcsolatban állt mind az itthoni, mind a külföldön dolgozó festőinkkel, szobrászainkkal, akiket felkért a kiállításon való részvételre. Gondosan tájékoztatta a művészeket és nagy súlyt helyezett arra, hogy a magyar osztályon szerepeljenek. Munkácsy Mihály - aki akkor már Párizsban élt, és 1870-ben Siralomház című művét a párizsi Salonban aranyéremmel tüntették ki -, is kinyilvánította felkérésükre, hogy nem a francia, hanem a magyar osztályon állít ki. Henszlmann Imre 1873. február 13-i válaszlevelében, melyben „Tisztelt hazafinak" szólította meg Munkácsyt, a legmelegebben köszönte meg „ezen nemes és hazafias" elhatározását, „hogy egyedül a magyarországi művészek sorában szándékozik részt venni a bécsi kiállításban".

4 A műtermekben itthon, Münchenben, Düsseldorfban, Bécsben egyaránt lázas munka folyt a magyarok körében, hazafias érzésüknek is jelét adva evvel, a kiállításon való szereplésük szinte nemzeti üggyé vált. A bécsi világkiállítás méretei óriási arányokat öltöttek, az élő képzőművészeti anyag számadataiból is kitűnik, milyen nagy volt a részvétel. Franciaország 1527 művel - ebből 657 festmény, 173 rajz, akvarell, metszet, 207 szobor - vett részt. A francia mesterek közül Corot 11 festményével - Fésülködés, Némi tó, Itáliai emlék stb. Delacroix 10 képével, köztük Medea című alkotásával szerepelt, a barbizoni iskola természetszemléletét Theodor Rousseau 9 képe, Diaz de la Pena 6 alkotása, Constant Troyon 12 munkája képviselte, az akadémikusok közül A. W. Bouguereau, J. P. Lau3. Lyka K., 1982. 7. 4. Végvári L., 1958. 155. 18