A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VERES László: A parasztüvegek helye a népművészetben

zása nélkül. A népművészeti kutatások történetének bemutatása, a vizsgálatok céljának és az alkalmazott módszereknek az elemzése nagyon fontos lenne, hogy a stílusfejlődés legfőbb tendenciáit megismerhessük. A népművészeti kutatás történetének ma még csak a kezdetén tartunk. A feltárást nehezíti az. hogy a népművészeti tárgyak publikálási módszere a történeti tárgyalás kívánalmainak csak ritkán felelt meg.

5 Természetesen ez az elemzés sem vállalkozhat a népművészet fogalmának, kutatásának teljes történeti bemutatására. Csak azokat a csomópontokat igyekszik megragadni, amelyek rávilágítanak az üvegtárgyakkal szembeni viselkedés hátterére, illetve a népművészet fogalmának megváltozásával lehetővé tették a parasztüvegek beillesztését a népművészetbe. A néprajztudomány népművészet egészéről kialakított álláspontja lényegében a századfordulón, és századunk első évtizedeiben kavargó sokféle áltudományos, művészi elképzelésekkel szembeni polémiában született meg. A népművészet egészéről alkotott képet kezdetben írók, művészek, rajztanárok festették sokszínűre. A népművészet hőskorában a tárgyi anyagművészet szempontjából való értékelésében két alaptendencia bontakozott ki. Az egyik irányzat elképzeléseiben a paraszti háziipar és az iparművészet egymást inspiráló és kiegészítő nézetei fogalmazódtak meg.

6 E nézetek képviselői abból indultak ki, hogy a gyorsan és tömegesen termelő gyáripar elpusztította a háziipart, megfosztotta a tárgyakat szépségüktől, s a kézi munka elsorvasztásával az anyagi sajátosságokat kifejező forma, és az ezzel összhangban jelentkező díszítés teljesen háttérbe szorult. Olyan űj művészet megteremtésére van szükség, amely az anyagot és a szerkezetet visszahelyezi régi jogaiba, és a díszítményekben a nemzeti sajátosságok jutnak kifejeződésre. Kőrösfői Kriesch Aladár, a mozgalom egyik vezéralakja a nemzeti sajátosságokat, a „magyar ornamentikáit azért tartotta fontosnak érvényre juttatni, mert „a szem, a lélek megkívánja a szépet, a szemnek nemcsak a festett képben, kifaragott szoborban kell gyönyörködnie, hanem mindenben, ami körülvesz minket. A művészet nincs lekötve a vászonra, kőre, ott kell lennie annak mindenben, a széken, a késünkön, a levesestányérokon"".

7 A másik irányzathoz tartozók az anyagtól függetlenül a magyar, azaz a nemzeti ornamentika felfedezésétől várták a magyar nemzeti stílus megteremtésének, továbbfejlesztésének lehetőségeit. Elképzeléseik szerint valamikor az ősidőkben létezett egy tökéletes forma, egy összefüggő világkép, amely a történelem folyamán szétesett, és ezekből a töredékekből egy valamennyi tárgyon érvényesülő egységes magyar művészi formanyelv alakítható ki. Különösen Huszka József munkáiban fejeződött ki az a szándék, hogy a motívumkincset a romantikus keleti eredet, a lovas nemzetre jellemző nemes faji származás bizonyítékaként vonultassa fel, az ősi, nemzeti alapértéküket minden áron alátámaszsza.

s A romantikus népművészeti felfogás a vele összekapcsolódott ősi, nemzeti, tiszta értékkomponensekkel - a keleti színpompával és színorgiával, mint a keleti képzelet tartozékaival - kimutatható hatással volt az ipar- és képzőművészetre, valamint az új építőművészetre. E hatásnak köszönhetően jelentek meg a pécsi Zsolnay Gyár termékein a Zsolnay Teréz és Júlia által tervezett „magyaros" díszítmények. A gödöllői művésztelep alkotói az erdélyi népművészetben, „Kalotaszeg szivárványszínű világá"ban találták meg az ősi, harmonikus egységet és alkotásaikat mindig áthatotta „a civilizációk fényes erkölcsi tisztaságának hitt világa" érintetlen formában megőrződése feletti ujjongó felismerés.

4 A néprajzkutatókat nem a népművészet más művészeti 5. K. Csilléry Klára 1977. 14-15. A népművészet történetét L. K. Csilléry Klára 1971. 6. Vö. Sármány Ilona 1977. 102. 7. L. Veres László 1980. 85. 8. L. Huszka József írásait: Huszka József 1883.; Huszka József 1898. stb. 9. Hofer Tamás 1984. 36. 169