A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

DOBRIK István: „A művészet igazában van a szabadság világa.” Beszélgetés a hetvenéves Végvári Lajos művészettörténésszel

meg, ez az országban akkor szinte sehol sem volt. Székesfehérváron dühöngött a naturalizmus. Szegeden nem is szólva, ahol Nyilasi Sándort utánozták. Szóval ennek a városnak nagyon érdekes és jelentős képzőművészeti félmúltja van és ezt a félmúltat nem szabadna elfeledni. A miskolci fiatal művészek büszkék voltak arra, hogy idejárt Barcsay Jenő. Arra is büszkék voltak, hogy még Csók István is halála előtt két vagy három évvel itt volt. Pesten sokkal nagyobb becsülete van tulajdonképpen Miskolcnak, vagy volt, mint itt a városban. Én csak egy példát szeretnék mondani. Összeismerkedtem egy idevaló sznob hölggyel, akinek egy világjáró főorvos a férje, s ez a világjáró főorvos a világ minden képtárát látta, kivéve a miskolcit, mondván, ugyan mi van Miskolcon? És nem akarja elhinni, hogy ez a város, akármennyire bennünk van az a kisebbségi érzés, hogy nem Budapest, valamit tudott produkálni. Engem ez vonz ebben a városban. Tulajdonképpen még mindig ki kéne nyitni az emberek szemét arra, hogy mennyi érték született itt a képzőművészetben, hogy egy időben micsoda fontos kezdeményező szerepe volt ezekkel a vidéki képzőművészeti kiállításokkal, az őszi tárlatok megszervezésével, azzal, hogy olyan jelentős művészeket, mint Kondort és másokat ide tudott kötni. Itt a városban az emberek, a gyűjtők vásárolták Kondor Béla műveit akkor, amikor Pesten és az országban alig vették. Szóval nem igaz, hogy ez egy barbár város. S ha arra gondolok, hogy én harminc szemeszteren át a miskolci egyetemen gépész- és bányászmérnök-jelölteknek tartottam művészettörténeti előadásokat kétmeg háromszáz főnyi hallgatóság előtt, akkor azt kell, hogy mondjam, azért mégsem egy olyan elveszett város ez kulturálisan, mint ahogy a miskolci kisebbségi érzés ezt adja. Én mindig azt hallom: - Jaj, bezzeg Szombathely! (A feleségem odavaló.) Tényleg nagyon szép az a Szombathely, de tulajdonképpen nem bírom azt a művészeti atmoszférát, ami ott van. Most odatelepítettek egy modern művészeti múzeumot, ami a közönségnek nem kell. Ha az itt Miskolcon volna, itt látogatnák. A Szombathelyi Képtárat alig látogatják, pedig a legszebben megkonstruált magyar művészeti múzeum, mozgatható falakkal. Ennél szuperebb múzeumot nem kívánhatnánk magunknak sem. Miskolcon szerényebbek a lehetőségek, pedig itt komoly múltbeli értékek vannak, lásd a képtár történeti anyagát és a felszabadulás utáni magyar művészetnek igen jelentős műveit. Igen nagy és igen reprezentatív a mi grafikai gyűjteményünk. Részben az is, amelyik tanulságos arra, hogy egy adott korban mi volt a hivatalosan támogatott művészet. Erről akár monográfiát is lehetne írni. Nem is akármilyet. És a jelen értékei is legalább ilyen fontosak. Én nekem nagyon kellemetlen emlékem volt az, amikor levittem a miskolci anyagot Pécsre. Én tudom, hogy az itt élő művészek, akikkel én azonosulni tudok, képviselnek annyi értéket, mint a pécsiek, vagy talán változatosabbak éppen. Akármilyen furcsán „balos" városnak néz is ki, itt ilyen sokszínű a művészet. Ezért van az, hogy talán kevesebb volt a művészek közötti összetűzés is, mint például Vásárhelyen, de az ilyen helyeket még hosszasan lehetne sorolni. Kétségtelen, hogy mondjuk a miskolci művészet nem ér föl a szentendreivel, de csak a volt szentendreivel, mert a jelen színvonal már szerintem gyengébb, mint a miskolci. Úgy, hogy az az érzésem, itt rengeteg a tennivaló és én szeretném azt megérni, hogy a miskolci művészet méltó helyen látható legyen Latkóczitól, vagy még korábban a kolostorokból hozzánk bekerült ismert és ismeretlen művészek alkotásaitól kezdve a miskolci művésztelepen át - amely már nyitás az országra - a kortárs művészetig. Tehát a Miskolci Képtár nagyon jelentős élő művészeti gyűjteménye nem tud megvalósulni, nem látható sehol sem. A művészettörténésznek tehát azon túl, hogy a múzeumi anyagot gondozza, az élő művészetre is oda kell figyelnie. Ez nem is egy könnyű feladat, ha túl a csendes szemlélődésen kritikát is mond, elemez, állást foglal. Tudom, Neked se volt könnyű kezdetben mindezek felvállalása. Idekerülésed után nem sokkal Feledy Gyulával kerekedett vitád a Napjaink hasábjain . . . 13