A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

IRINA KIZLASZOVA: A régi orosz művészet kutatásának történetéhez

A fentebb említett Alpatov által írt cikkben nem került teljes egészében kifejtésre a Buszlajev és Kondakov vizsgálati módszerei közötti összefüggés problémaköre, de kifejti azt a véleményét, hogy az utóbbi nem tárta fel az „ikonografikus" figurákban található művészi jelentést, mivel lemondott a művészetnek azon esztétikai jellegű felfogásáról, melyre mestere támaszkodott. „Az európai művészetelmélet története" című kiadvány Kondakovnak szentelt fejezeteiben, ugyanúgy, mint a Buszlajevről szóló fejezetekben, úgy tűnik, hogy hibádzik a kifejtés céltudatossága, a szövegbe esetleges elemek lopóztak. A. A. Szidorov egy sor kevéssé vizsgált kérdést érintett, Kondakov terminológiáját, az (ő személyében) orosz és az európai tudomány összefüggéseit illetően. Ezzel együtt feltáratlan maradt az ikonográfiái „analízis" és „módszer" fogalmai közötti, valamint ezeknek és az összehasonlító-történeti módszer kapcsolatának kérdése. A kultúrtörténeti „komponens" problémáját és művészi formaelemzéseit említve Kondakov műveiben, a szerzőnek nem sikerült kijelölni ezek helyét a tudós vizsgálati módszereinek rendszerében. Érdekesek és újszerűek azok a Kondakovról szóló megjegyzések, melyek az utóbbi években láttak napvilágot. így G. K. Wagner azt az előfeltevését fejti ki, miszerint A. N. Veszelovszkij nézetei hatással voltak Kondakov vizsgálati módszerére. I. E. Danyilova megfigyelései szerint a tudós ikonográfiái elemzésében egy sajátos poétikai mondanivaló van jelen, mely jelentős mértékben tárja fel az ábrázolás képi világát. V. A. Lebegyev azt a gondolatot húzta alá, hogy a tudós olyan hétköznapi, kulturális és politikai okokat tanulmányozott, melyek a művek tipológiai sajátosságait hívták életre. V. N. Grasenkovazt a véleményt fejtiki, hogy Kondakov érzékelte a művészi alkotások esztétikai értékelésének szükségességét. V. M. Vaszilenko a tudós komoly érdemét hangsúlyozta abban, hogy elsőként vizsgálta a régészeti tárgyakat művészi termékekként, mikor is művészi jegyeik leírását törekszik adni. Megemlítünk még néhány munkát az utóbbi évek terméséből. L. I. Rempel azt a bizonyítatlan véleményt fejti ki, hogy Kondakov még a XIX. század végén elvesztette hitét az ikonografikus módszer mindenhatóságában és a művészi formák stilisztikai vizsgálatának feladatát tűzte ki célul. Sajnos, ez a vélemény érvelés nélkül maradt. Váratlan L. P. Laktyeva nézőpontja: Kondakov behozta a művészetelméletbe az összehasonlító-történeti módszert, a művészet összehasonlító-történeti tanulmányozásának eszméjét Buszlajevtől véve át, míg E. A. Gorgyejenko szerint Kondakov folytatta és elmélyítette Buszlajev összehasonlító-történeti módszerét. Sz. Maszlenyicin véleménye szerint Kondakovnál az ikonográfiái módszer (vagy elemzés) nem vált tudományos dogmává, nem utasította el a formaistilisztikai elemzés lehetőségeit, s maga is vizsgálta a művek stílusát. Ily módon Kondakov vizsgálati módszere tanulmányozásának szinte teljes történetén végighúzódik a tudós „ikonografikusnak" nevezett munkamódszerét és elméleti beállítottságát illető eltérő vélemények ütközése. Elsősorban magának a módszernek az esztétikai „telítettsége" vált ki vitákat. De azon kutatók munkáiban is, akik helyesen látják e kérdést, a válasz konkrét tartalom nélkül maradt. Ez vonatkozik a tartalmi elemzésnek és magának az ikonográfiának a kapcsolatára, a tudós műveiben is, a művészet szociális megalapozottsága kérdésének felvetése során. Kondakov vizsgálati módszere fejlődésének problémái, elődeinek és kortársainak munkáival kapcsolatban (ennek során kiemelt helyet foglal el Buszlajev tudományos örökségének tanulmányozása) csak érintőlegesen kerültek megemlítésre a szakirodalomban. 138