A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

IRINA KIZLASZOVA: A régi orosz művészet kutatásának történetéhez

így is sok homályos pont marad Buszlajev összehasonlító-történeti módszerével kapcsolatban tanítványának A. N. Veszelovszkijnek az összehasonlító-történeti módszerével való összevetése, valamint a tudós kultúrtörténeti állításainak a kultúrtörténeti iskolával és annak jelentős képviselőivel való összevetése során. Nem volt szó a több tudományra is jellemző összehasonlító-történeti módszer transzformációjáról, a művészi alkotás tanulmányozására való alkalmazhatósága érdekében, sem ennek változásairól a vizsgált anyag függvényében az adott tudományágon belül. A munka kísérletet tett arra, hogy megvonja az összehasonlító-történeti és a kultúrtörténeti módszer, s következésképpen a velük kapcsolódó iskolák határait is. A szerzők véleménye szerint az összehasonlító-történeti iskola a művészi forma változási törvényeinek megismerését helyezi előtérbe. Ezzel együtt, rámutatva az összehasonlító-történeti és a kultúrtörténeti iskola állításainak összemosódására, arra a következtetésre jutottak, hogy éles határ közöttük az egyes tudósok gyakorlatában nem volt. A különböző iskolákhoz tartozó tudósok eltérő mértékben, de egyidejűleg a kultúrtörténeti iskolát is képviselték. A könyv gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta a módszerek eredeti elnevezését. Mindezek a pontatlanságok bonyolultabbá teszik Buszlajev vizsgálati módszerének tanulmányozását filológiai és művészetelméleti munkáiban. A filológusoknak a tudós munkássága iránti állandó érdeklődését mutatják Sz. V. Szmirnov munkái is. Látható tehát, hogy ami Buszlajevnek, mint művészettörténésznek a kutató módszerét illeti, akár egyneműek, akár több komponensből állónak tekintjük azt, vagy akár több módszer összegeződésének, mindenképpen további problémák vetődnek fel. Nincs kellőképpen megvilágítva a szakirodalomban magának a kutatói módszernek a kérdése sem, csupán Buszlajev munkáinak a kortársai és követői munkáival való összevetésre került eddig sor. Új szempontot jelentett az elemzés során a tudós tudományos munkásságának kapcsolata korának eszmei áramlataival. A jelen mű szerzője fenti témák vizsgálatát tűzte ki célul maga elé. Buszlajev tanítványa és követője volt Nyihogyim Pavlovics Kondakov (18441925). Már életében is nagyszámú tanulmány jelent meg tudományos munkásságának részleges és általános problémáiról. Ezek közül néhánnyal érdemes részletesebben is foglalkozni. Kondakov az új témák széles körét vonta be a tudományba, melyek megközelítéséhez egy fiatal új tudomány - a művészettörténet - mély elemzési módszereire volt szükség. A tudós munkái eleget tettek ennek az igénynek. Az emlékek rögzítése és publikációja, tudományosan megalapozott csoportosításuk, a fontos anyagnak a kevésbé jelentőstől való mesteri megkülönböztetése, a tipizálás alapján való szelekció, a konkrét tények részletes elemzésének egy általánosító gondolat jegyében való véghezvitele kortársai ebben látták Kondakov „szigorú módszerének" és „művészi anatómiájának'" lényegi elemeit. 1887-ben írt recenziójában N. V. Pokrovszkij megjegyezte, hogy kollégája a bizánci művészet tanulmányozásába nemcsak a technikai és művészi „gondolatot" vitte be, hanem a történelmit is, tudatosan kapcsolva össze a vizsgált műveket a kultúrtörténettel. Hasonló gondolatokat fejtegetett E. K. Redin is, külön kiemelve tanítójának a tárgy iránti sokoldalú megközelítését, azt, hogy kapcsolatot teremtett a különböző műfajú művek között, s hogy feltárta bizánci ikonográfia fejlődésének útját. V. Bok jegyezte meg, hogy Kondakov, azzal egyidejűleg, hogy nagy figyelmet fordított az ikonográfiára, feltárta a nép szellemi arculatát és életét is. Kondakov vizsgálati módszere iránti különös figyelem hatja át D. V. Ajnalov tanulmányát, melyet az „Orosz értékek"-nek szentelt. Jogosan vélte úgy, hogy különös érdeme a szerzőnek a vizsgált tárgy pontos meghatározásában található, abban, hogy kutatásának fő forrásai maguk a művek voltak, s nem a velük kapcsolatos történeti tanúbizonyságok. Kiemelte, hogy a tudós legfontosabb vizsgálati módszere a tárgy formai és 134