A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)
IRINA KIZLASZOVA: A régi orosz művészet kutatásának történetéhez
stíluselemzése volt. „Kondakov az általános művészet tág keretén belül tárja fel az élő forma mozgását, átörökítését és elsajátítását . . ." írja D. V. Ajnalov, majd később megjegyzi, hogy „a tudós eredményességének titka magának az ikonográfia mesterségének az aprólékos elemzésében rejlik, mely a kialakuló bizánci művészet kulturális örökségén belül kapott szerepet, valamint ennek az összevetésében az orosz művészi örökséggel." így a művészi termékek, megőrizve a maguk önálló jelentését, a letűnt kultúra hétköznapjainak „mutatóivá" válnak, miközben az objektivitás Kondakov munkásságának fontos vonásaként kerül kiemelésre. Ezért kutatói módszere vagy a formák objektív összevetésének módszereként vagy mint a történeti-művészi elemzés és a formák összevetésének módszere kerül meghatározásra. L. N. Majkov cikkében szintén foglalkozik a tudósnak a művészi forma és technika iránti figyelmével, de legfontosabbnak a mű belső tartalma iránt tanúsított figyelmét tartja. Majkov Kondakov érdemét annak a szoros kapcsolatnak megértésében látta, amely a művészet termékei és a nép „szellemi" élete és irodalma között fennáll, ő nemcsak Buszlajev hatását hangsúlyozta, hanem tanítványának újító szerepét is. bár módszerét a korábbi „összehasonlító" jelzővel illette, s újításának lényegét nem tárta fel. Az ezt követő recenziókban megemlítették Kondakov finom megfigyeléseit és művészi érzékenységét, műveinek sokoldalúságát, mely magában foglalja mind az ikonográfia, mind a forma elemzését. Az egyik szerző szerint a tudós olyan vonásokat tárt fel, melyek nemcsak egy konkrét művet jellemeznek, hanem a művek egész csoportját. A tudós stílusának elemzésekor kiemelt helyen foglalkozott a kolorit által történt leírásával. A Kondakov munkásságával foglalkozó különböző reagálások a tudós kutatói módszerének sok olyan lényeges vonását írják le, melyek akkor még nem kaptak általánosan elfogadott megnevezést, de egyhangúlag, mint a tudós munkásságának fontos új elemét értékelték. V. V. Sztaszov „Az orosz archeológiai fővezérének" nevezte Kondakovot, amivel, véleményük szerint, a lehető legpontosabban jelölte meg a tudósnak kora tudományában elfoglalt helyét: „Senki (az archeológiáról) Oroszországban annyit nem tud, nem fog fel és nem tár fel, mint ő." Az 1910-es évek közepén a Kondakov tudományos munkásságát érintő irodalomban új irányzat jelent meg. Ennek egy része annak a régi művészettörténeti iskolának a kritikája, mely ezekben az években kibontakozott. Korábban már röviden jellemeztük mind magát a kritikát, mind az általa kiváltott vitákat. Az ezzel az irányzattal kapcsolatos munkák közül csupán A. Grisenko könyvében nevezték Kondakov kutatói módszerét tartalminak, ikonográfikusnak. L. Maculevics az összehasonlító módszer fogalmát használta. A többi szerző vonakodott attól, hogy meghatározza Kondakov módszerét. Fontos megjegyeznünk, hogy a viták ellenére mind Muratov, mind Sekotov és Grisenko elismerték az ikonográfiát, mint segédtudományt, bár az óorosz festészetnek „tiszta" művészetként való felfogása gyakorlatilag kizárta tanulmányozásának mind ikonográfikus, mind kultúrtörténeti megközelítését. Különös figyelmet tanúsítottak Kondakovnak a stílusra vonatkozó megfigyelései iránt. Muculevics megemlítette, hogy ezek megőrizték aktualitásukat. Sekotov számára ezek a megfigyelések nem voltak elég következetesek, kimerítőek és minden jelentőségüket elvesztették Kondakovnak az ikonográfia iránt tanúsított elsődleges figyelme miatt. P. Muratovnál ugyanazzal a gondolattal találkozunk, miszerint Kondakov stilisztikai leírásai nem alkottak meghatározott rendszert. De állásfoglalása objektív - észrevette, hogy Kondakov a művek formai oldalának lényegi vonásait érintette. Azonban Muratov is változtatott tudományos álláspontján és negatívan értékelte az elődök munkásságát az óorosz festészet tanulmányozásában. Úgyszintén említésre méltó, A. A. Sumsurin élesen polemikus fellépése a korábbi művészettörténész-generációkígy Kondakov - „hibás" nézeteiről, akik a műveket gyakran, úgymond, a róluk készült másolatok alapján írták le. A szerző véleménye szerint ez a művészi forma jelentésének 135