A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

IRINA KIZLASZOVA: A régi orosz művészet kutatásának történetéhez

sen elemezték a tudós nézeteinek fejlődését, valamint helyét a hazai filológiában. A kutatók tudományos örökségét összevetették kortársainak munkáival. De Buszlajev kapcsolata tanítványaival és követőivel nem került feltárásra. A tudós munkáinak a művészetelméleti jelentőségéről kevesebbet írtak. Néhány, a művészetre vonatkozó nézetét L. Belszkij tekintette át. Kimerítőbb cikkeket írtak e témában E. K. Redin és D. V. Ajnalov. Az ő értékelésük a tudósnak a művészettudományban játszott szerepéről megegyezett a filológusokéval. Mindkét szerző említést tett a tudós kivételesen fejlett művészi érzékéről, nézeteinek széles látókörűségéről, gondolatainak mélységéről a finom elemzés során. Megfigyelték, hogy Buszlajev sokban megelőzte korának tudományát (különösen az ikonográfia terén), és hogy a tudós kutatói módszereit és az általa felvetett témákat Kondakov dolgozta újra fel. Maga Kondakov 1899 és 1901 között írott cikkeiben foglalkozott Buszlajevnek az óorosz művészetre vonatkozó nézeteivel. 0 nem értett egyet elődjének az orosz nép művészi szegénységére, a bizánci hatás „hiányosságairól" vallott nézeteivel, azzal, hogy a széles néptömegek számára érthetetlenek voltak az átvételek, tehát a tudós munkáiból a legkategorikusabb állításokat ragadta ki. Buszlajev tévedése az ikonográfia területén Kondakov véleménye szerint az volt, hogy az óorosz művészetet „felosztotta" ősi ábrázolásokra, későbbi formákra és ezek eltorzulására. Egészében azonban Buszlajev tudományos tevékenységét Kondakov mindkét cikkében nagyon magasra értékelte. A XX. század elején Kondakov közvetlen részvételével került sor Buszlajev legfontosabb művészettörténeti munkáinak újrakiadására. Ezekhez írt előszavaiban Kondakov a tudomány fejlődésének új szakasza szempontjából ismételten rámutatott tanára munkásságának helytelen specializáltságára, sajnálattal jegyezve meg, hogy az emlékek stílusának értékelésekor szubjektív esztétikai benyomásaira épített. Aláhúzta Buszlajevnek a művészet tartalmára való irányultságát, írásainak kultúrtörténeti orientációját. Az 1910-es években az óorosz művészet egy sor fiatal kutatója munkáiban volt látható világosan az a törekvés, hogy áttekintsék elődeik főbb téziseit. Ez a művészeti alkotások új megközelítésének igényével volt összefüggésben, amit döntően az európai tudományos tevékenység által kidolgozott fejlett művészeti analízis alkalmazásának igénye teremtett meg. A „stilisztikai elemzés" fogalma megújult. „Az orosz művészet története" című történettudományi munkában Buszlajevet csupán mint azt a tudóst említik, aki a maga tekintélyével támasztotta alá az óorosz művészet művészi tökéletlenségéről vallott hibás nézetet. P. Muratov csupán ebben látta a tudósnak az ikonográfia iránt tanúsított különös figyelmének okát. Jellemző, hogy az összehasonlító módszer lényegét e munka a „hasonlítás" eszközére vezeti vissza. A. Anyiszimov, H. Sekotov és A. Grisenko az orosz akadémikus művészetelmélet csaknem teljes elvetéséhez jutottak. Véleményük szerint az egész általuk végigjárt út mintha zsákutcába vezetne. A munkák szerzői a kifejezésformák szélsőséges kategorizmusával tűnnek ki, a történettudományhoz való közelítésüket történelmietlenség jellemzi, valamint az a törekvés, hogy a végletekig leegyszerűsítsék az „öreg" tudósok nézeteit és tudományos módszereit (ez utóbbi törekvésüket nagyrészt magyarázza magával a kritizált anyaggal való felszínes ismeretségük). Buszlajev ismét megvádoltatott az óorosz művészet esztétikai természetének meg nem értésével. A kritikák szélsőséges történelmietlenségére és A. Anyiszimov és N. Sekotov cikkeinek számos tévedésére mutatott rá L. Maculevics. Kifejtette, hogy az összehasonlító módszer volt az egyetlen lehetséges módszer az óorosz művészet elemzésére Buszlajev idejében. A tudós munkásságát ismét magasra értékelte munkáiban D. V. Ajnalov. 1918-ban került sor Buszlajev születésének 100. évfordulójára. T. N. Szakulin javaslatot tett, hogy idézzék fel és értelmezzék újra a korábbi tudomány elméleti állításait, így F. I. Buszlajev munkáit is, annak érdekében, hogy meggyorsítsák a filológiának 9* 131