A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

IRINA KIZLASZOVA: A régi orosz művészet kutatásának történetéhez

az eseteket, amikor a történeti hűség, a dokumentalitás kap hangsúlyt és 2. a kánontípusú viszonylagos stabilitással bíró ábrázolások. Az ..ikonográfia" terminus alkalmazása mindkét esetben törvényszerű. Mi a terminus első alkalmazását-tágnak-, a másodikat-szűknek-értékeljük. A tág jelentés azt a művészeti alkotást jellemzi, mely a kánonok és normák megsértésére törekszik. A szűk az úgynevezett ritualizált típusú művészetet. Jelen munkában a terminus ez utóbbi jelentésében kerül alkalmazásra. A XIX. század kutatói fokozatosan ismerték fel a ritualizált típusú művészeti ikonográfia sajátosságait, formálódott az ikonografikus módszer. Ez lett az egyik fő oka az ikonografikus stúdiumok önálló történeti-művészeti diszciplínává válásának. A középkori művészet ikonográfiája korlátozott számú elemek és ezek rögzített szabályok által való kombinációinak viszonylag stabil ábrázolási rendszere. Az ábrázolási motívumok többsége e rendszeren belül feltételezi a maga közvetlen faktuális jelentésén túl a kiegészítő egyezményes jelentést, mely meghatározott irodalmi-poétikai vagy liturgiái forrásokra épül. A középkori művészetben alkalmazott ikonografikus módszer objektumait, annak sajátos témái és alakjai adják. Az értelmezés legfőbb eszköze a sajátos források ismerete. A folyamat az állandó ábrázolási motívumok kialakulásának és fejlődésének feltárásától, a történeti típusok és szüzsék megalkotásáig tart. A művészi forma kérdéseit nem ignorálták mindig az ikonográfia kutatói, de mindig is másodlagos jelentőségűek voltak. Az ikonografikus módszer elvi-objeküv jelleggel bír. Az interpretatív momentumokat nem zárva ki egészen az emlékek leírásának és klaszszifikációjának elvére támaszkodik. Buszlajev és különösen Kondakov ritkán adtak nevet kutatási módszereiknek. Az előbbi leggyakrabban az összehasonlító-történeti módszerről írt, az utóbbi a maga módszerét összehasonlító-történeti és esztétika-történeti módszernek nevezte, de sohasem ikonografikusnak. Fedor Ivanovics Buszlajev (1818-1897) nagyon széles spektrumon dolgozó tudós volt. Sajátosan egyesítette a képzőművészet tanulmányozását a szó művészetével, a nyelv és az irodalom tanulmányozása során követett kutatói módszerének elveit átvíve a középkori képzőművészet elemzésének területére. Már Buszlajev életében is számos recenzió, vele vitatkozó és őt méltató cikk jelent meg munkásságáról. Ezek közül több szerző is - filológusok és művészettörténészek magasra értékelte a tudós újító tevékenységét. Külön figyelmet érdemelnek N. B. Pokrovszkij, N. P. Kondakov, A. N. Veszelovszkij recenziói. Ezek leszögezték, hogy Buszlajev hozta létre az óorosz művészet kutatásának legcélszerűbb és legfontosabb eszközeit, s megerősítette az összehasonlító-történeti módszer tekintélyét. E munkákban hangsúlyozásra kerül, hogy a történeti evolúció eszméje hatotta át a tudós egész munkásságát és rámutattak az ikonográfia kérdései iránt tanúsított figyelmére. Ezzel együtt Kondakov megengedhetőnek vélte, hogy rámutasson tanítómestere kutatásainak nem mindenben kielégítő specializálódására. A tudós tudományos örökségének feldolgozása a halála után kezdődött meg. E széles anyag egy része, mely 1897-98 között jelent meg, visszaemlékezés. A legjelentősebb mennyiséget azok a cikkek adják, melyek Buszlajevet mint filológust méltatják (ezek közül több megjelent a „F. I. Buszlajev emlékének" című gyűjteményben). A szerzők komoly kísérleteket tettek annak érdekében, hogy feltárják Buszlajev tudományos módszerének lényegét. Leszögezték, hogy az összehasonlító-történeti módszer kultúrtörténeti megállapításokat dolgoz fel; hogy ennek az új módszernek segítségével a tudós egyértelműen megszilárdította a nyelv, a költészet és az irodalom tanulmányozásának tudományos megközelítését, jelentősen kitágította a tudomány kereteit, világnézeti színezetet és meghatározott társadalmi jelentést adva neki. A. I. Kirpicsnyikov, M. N. Szperanszkij, K. K. Vojnekovszkij, V. F. Miller, E. A. Ljackij és mások részlete130