A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

IRINA KIZLASZOVA: A régi orosz művészet kutatásának történetéhez

A RÉGI OROSZ MŰVÉSZET KUTATÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ IRINA KIZLASZOVA A bizánci és óorosz művészeti örökség tanulmányozása gazdag és sajátos múltra tekinthet vissza. Az orosz művészetelmélet képviselőinek jutott osztályrészül az a megtisztelő feladat, hogy új fejezetet nyissanak a világ művészettörténetében. A XIX. század első felében a specifikus ismeretek kialakulásának folyamata több periódust ölel át. Fontos szerepet játszanak a 40-es és 50-es évek. Ebben az időben már nemcsak a tények felhalmozása és a középkori emlékek tanulmányozására irányuló tudományos módszerek kialakítása folyik, hanem már néhány olyan konkrét téma és gondolat is előtérbe kerül, melyek meghatározzák magának a tárgy megközelítésének formáját is. Mi ugyanakkor azokra a körülményekre helyezzük a hangsúlyt, amelyek a XIX. század második felében, a XX. század elején további fejlődésen mentek át. Ez volt a művészetelmélet, mint önálló diszciplína kialakulása szempontjából a legfontosabb időszak. A legjelentősebb szerepet az orosz művészetelmélettel foglalkozók között ebben az időszakban kétségtelenül F. I. Buszlajev és tanítványa N. P. Kondakov játszották. Munkájuk korszakos jelentőségű a bizánci és az óorosz művészeti kultúra megértése szempontjából. E tudósok nevéhez fűződik középkori emlékek vizsgálatára irányuló komplex és ikongrafikus kutatási módszerek kifejlesztése. Világosan kell látnunk Buszlajev komplex kutatási módszerének sajátos értékét a tudomány történetében, de lényeges az is, hogy az ő tanításai alapján hozhatta létre Kondakov sajátosan új kutatási módszerét- az ikonografikus módszert. A két módszer vizsgálatának ad aktualitást az is, hogy az általuk kidolgozott fontosabb elméleti állításokat és kutatási módszereket bizonyos pontosításokkal és változtatásokkal a modern művészetelmélet is alkalmazza. Kortársaik munkásságát csak a két tudós kutatásainak kapcsán érintjük. És itt jelentkeznek mindenféle analitikai megközelítésnek az ismert korlátai. Ugyanebből következik az általunk vizsgált kérdéskör (metodológiai kutatások a tudományban) kiemelése azon problémák széles köréből, amelyek mindig is felvetődnek egy nagy tudós tudományos örökségének tanulmányozása során. Egy kutatási aspektus ilyen elkerülhetetlen kiemelése ugyanakkor bizonyos fokig korlátozó tényező is: a kutatási módszer elemzése egyrészt meghatározza a tudós egész tudományos tevékenységének értékelését, másrészt mindig magán hordja a kutató konkrét tudományos nézeteinek jegyeit. Tekintettel arra, hogy a vizsgált kérdéseknek egy jelentős köre kapcsolódik a középkori művészethez, azonnal meg kell állnunk egy, a szövegben gyakran előforduló, sajátos fogalomnál, az „ikonografikus"-nál. (Az ember és a kor, a doktriner vagy vallási szimbólumok és tanok ábrázolásának vizsgálata.) Mint látható, itt az ábrázolás két típusáról van szó: 1. személyek, illetve szüzsék, nem egyezményes jellegűek (kivéve azokat 9 129