A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BODÓ Sándor: Pásztorok a Bodrogközben

A recens adatok azt mutatják, hogy a pásztorok a paraszti társadalomnak egy meglehetősen dinamikusan mozgó rétegét alkották.

17 Ez a réteg többnyire nem távoli vidékeket vándorolt be éves szolgálatának letelte után, hanem elsősorban a Bodrogköz zárt, lényegében azonos adottságokkal rendelkező területét. A vándorlásnak egyik, sőt a legfontosabb oka az volt, hogy maguk a faluközösségek, illetve az uradalmak döntötték el, kívánják-e a pásztort továbbra is alkalmazni vagy sem. A fogadás, választás, ül. marasztás napja a 20. századforduló előtt Szentmihálykor (szeptember 29-én) volt. Ezt a napot az 1890-es cselédtörvény helyezte át újév napjára.

18 A pásztorfogadás napján minden csordás és gulyás megjelent a faluközösségnek a bíró - utóbb a tanácsháza - udvarára összehívott gyűlése előtt, vagy pedig az uradalmi intézőnél. A falvak népe közfelkiáltással választotta ki több jelentkező közül a megfelelőt. Sorba vették a jelölteket. A bíró hangosan bemondta a neveket, s a közösség szavazott. Ha nem tetszett a jelölt, „Le vele, le vele!" - kiáltották. „Itt van Szegedi!" - szólt a bíró, mire a falu „Éjjen,éjjen!" felkiáltással elfogadta.

19 Ezután a bíró felsorolta a hagyományos bért, s megegyezett a fogadott pásztorral. A 20. század első felében legeltetési bizottságok készítették elő és bonyolították le a pásztorválasztást. Az uradalmak a többi cseléddel együtt Szentmihály-, ül. később újév napján marasztották gulyásaikat. Ekkor közölte hivatalosan az uradalom intézője vagy bérlője, hogy a megszabott bérért újabb egy évre felfogadja-e a pásztort. Marasztás előtt egy héttel azonban már közölték valamennyi pásztorral,

20 hogy az uradalom foglalkoztatja-e őket a következő évre. Akinek a szolgálatára nem tartottak igényt, három napot kapott, hogy valahol a környéken új helyet szerezzen magának. Az elbocsátott uradalmi gulyások egy része persze, akikről a mondák mint „tudós pásztorok"-ról emlékeznek meg, pipafüsttel verték szét a kénytelen otthagyott nyájat, s legalább a mesés elemekkel átszőtt történet szolgáltatott teljes elégtételt a védtelen pásztornak.

21 A megválasztott pásztor azután a nyáj állatszámának ismeretében fogadott magának - ha a segítség családjából nem telt ki - számadó bojtárt és rívó bojtárt. Szentmihálynap után egy héttel egy-egy nagyobb kocsmában gyűltek össze a pásztorok, s ott választották ki a jelentkezők közül a nekik tetszőt. A bojtárok a pásztor alkalmazottai voltak. Lakóházában, kunyhójában laktak, bérüket is a pásztor adta ki a saját fizetségéből. Mind a faluközösségek, mind az uradalmak rendelkeztek csordásházzal, gulyásházzal, amelyet az alkalmazottak a pásztorbér részeként foglalhattak el. Munkaviszonyuk megszűntével azonban a lakóházat el kellett hagyniuk. Költözködésükhöz mindig az új fogadóhely adott igás segítséget. A pásztorok egy része, jobbára a nemzetségek tagjai, rendelkeztek saját házzal. Belőle sohase költöztek a falu pásztorházába, vagy a közeli uradalmi major cselédházába. Ezek a házzal rendelkező gulyások, csordások kétségtelenül a pásztortársadalom elitjét alkották. Más területeken nagy vetélkedés alakult ki a pásztorok között. A más-más rangsorolást mindig felhasználták az egymás közötti évődésekre. A Bodrogközön ez meglehetősen kevés teret kapott, hiszen a domináns szarvasmarhatartás és pásztorolás mellett alig-alig voltak ménesek, de még juhnyájak sem voltak nagy számban. Azt azért megállapíthatjuk, hogy a gulyást többre tartották a csordásnál, s a kondás feltétlenül a rangsor 17. Vö: Balogh I., 1959. 305. 18. Szabadfalvi /., 1964. 35-37. 19. Szegedi Mihály közlése. 20. A györgytarlói tanyákon Bakó F. szerint három hónappal előbb közölték, maradhat-e a cseléd, vagy nem. Bakó F., 1953. 39. 21. Vö: pl. Balossal., 1963.104-106. 597