A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BAKÓ Ferenc: A Palócföld centrumának településformái

A PALÓCFÖLD CENTRUMÁNAK TELEPÜLÉSFORMÁI BAKÓ FERENC A palóc néprajzi csoport szállásterülete régóta vitatott kérdése szaktudományunknak.* Á múlt század eleje óta a Palócföld kiterjedésére számos változat született meg, de minthogy a meghatározás nézőpontja nem volt egységes, egyik sem vált elfogadottá. Más tájat ismer el a nyelvtudomány és másat az etnográfia Palócföldnek, sőt ezen belül mindkét stúdium kisebb tájak létjogosultságát veti fel. A napjainkban folyó palóckutatás ezért vizsgálataink földrajzi területét egy feltételezett szűkebb tájra korlátozta, arra, amelyet eddig mindenki és minden elképzelés Palócföldnek ismert el, azaz a négy megye: Nógrád, Heves, Borsod és Gömör határainak találkozási, érintkezési pontját, illetve az azt körülvevő tájat. A Balassagyarmat-Pásztó-Eger-Putnok vonal és északon az országhatár között elterülő táj tehát a palóc centrum, a Palócföld központi területe, amelyen belül a kutatás 20 településre összpontosult (1. kép). Az a terület, amelyet tehát kutatópontjaink révén a Palócföld egy meghatározott részeként kezelünk, adataink szerint a X. és a XIV. század közötti időben népesült be. A magyar pogány korra visszavezethető Tárkonytól

1 az északi gyepűt biztosító törzsi Keszi, Kazár, Léi -és őrhelyet jelentő helyneveken át a külföldi vendégeket, hospeseket befogadó és a mezőgazdaság fejlettségére valló falunevekig - Németi, Szőlős - településeink egy-egy határkövet képeznek a táj történetében, népességének kialakulásában. A legrégibbnek tartott Tárkány keletkezésétől eltelt több mint egy évezred folyamán nemcsak a települések tényleges létezése változott periodikusan, hanem ezzel összefüggésben a táj településhálózata is. Az Árpád-korban a területen a mainál jóval több és egyúttal kisebb lélekszámú helységet laktak. Makkai László Nógrád megyéről mutatta ki, hogy a mai településhálózat előzménye a tanyaszerű településekkel behálózott határ, és hogy ez a településmód a XIV. és a XV. században változott meg azzal, hogy a lakosság falvakba, városokba koncentrálódott.

2 Kutatásaim során magam is találkoztam a folyamat néhány példájával és úgy láttam, hogy ezeket részben a XVI. század előtti időkre lehejt datálni. A határban szórványosan szétterült tanyák emlékére első ízben a Mátraalján, Mátraderecske településnéprajzának kutatása során bukkantam. A ma élő hagyomány szerint a falu lakosságának négy családja, „hadja" a határ különböző részeiből költözött be a község belterületére. Az egyes házcsoportok korábban egymástól többé-kevésbé távol álltak, de ugyanakkor a falu közösségéhez tartoztak. A beköltözés ideje a hagyo*E dolgozat egy hosszabb munka rövidebb részlete, ezért bevezetőben néhány megjegyzést kell tennem. 1. Györffy Gy. (1977. 441,443) Tárkány helyneveinket a kereszténység előtti, barbár szolgálónépi berendezés emlékeinek tartja. 2. GenthonL, 1954.48-49. 501