A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

FOTÓ- ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA - TARCAI Béla: A miskolci fotográfia története

K). kép. Zsedenyi (jynla: Móricz Zsigmond Lillafüreden 1935-ben cmlékképeikct az itthon maradottaknak. Utaztak a fényképek a nagy világégés közepette a frontok és a hátország között is. Ezek a képek és a rájuk írt, sokszor megindító vallomások sok esetben az együvé tartozás egyedüli kifejezői voltak. Az ipari jellegű fényképezés kezdetei óta tapasztalható, hogy a kiválóbb mesterek törekedtek saját egyéniségük kifejezésérc is. Ezt úgy érhették el, hogy gyakran kivonultak a műterem falai közül, és saját kedvtelésük és érdeklődésük szerint fényképeztek. Schabinszky László képei a matyókról és a vándorcigányokról, Szinay István városképei, Zitkovszky Béla mozgástanulmányai, vagy az idősebb Ábrahám István eredményei a „művészi" fényképkiállításokon azt bizonyítják, hogy ha nem lettek volna olyan szorosak a megélhetés korlátai, ezek a mesterek nagyobb hatást tudtak volna gyakorolni a miskolci és a magyar fotókultúra alakulására. A második világháború a miskolci fotográfia erőit is alaposan megtépázta. Az utolsó békeévben működött 35 iparos közül csak néhányan vészelték át a megpróbáltatásokat. A várost felszabadító szovjet Csapatok parancsnoksága 3 fényképésznek adott engedélyt tevékenysége folytatására: Ábrahám Istvánnak, Frisch Lászlónak és Maksay Lászlónak. 849