A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - JOÓ Tibor: A sajókazai vörösmárvány tabernakulum

ban 1408-ban alapított „Üjház" pálos kolostorral is. Ez a kolostor a Perényiek által adományozott birtoktesten épült Keresztelő Szent János tiszteletére. Az alapító Perényi Imre a felszerelésben is segítette a pálosokat. Adományt tettek a kolostor javára Perényi Imre fiai; János és István is. A Perényiek után több helyen kimagasló értékű és kvalitású síremlékek maradtak, (Tőketerebesen, Budán és éppen az említett Kurityánban is), vörös márványból készültek, a vörös márvány faragványok maradtak, nyertek említést Perényi alapításként Siklóson, Füzér várában is. A Perényiek címere ezeken az emlékeken szerepel, s annyira jellegzetes ez a címer, hogy a tabernákulumunk címerének egyetlen részletéhez nem hasonlítható, itt változtatásokra, stilizálásokra nem lehetett az előzőekben részletezettekhez hasonlóan mód, lehetőség. Végezetül gondolnunk kell arra is, hogy nem kizárt, hogy a tabernákulum más területre, általunk még nem ismert templom számára készült (de most is hangsúlyozom, hogy minden bizonnyal olasz szobrász volt a mestere, s az ismertetett stílusjegyzék, megmunkálási mód valószínűvé teszi, hogy a Márványmadonnák mestere, vagy munkatársa volt az alkotó), még nem ismert adományozó rendelésére - aki feltétlenül a királyi udvarhoz közelálló személyiség lehetett - s ezt a tabernákulumot a török megszállás elől menekítve hozták el erre az északibb, védettebbnek gondolt országrészre. Gondoljunk arra, hogy Mátyás király és Beatrix ismert híres domborműveit is ide - Felső-Magyarországra - menekítették, s innen - Miksa király felhívására - Bornemissza Gergely csanádi püspök és szepesi prépost küldte el 1572. márciusában Miksa királynak.

24 A sajókazai tabernákulum - hányattatását bizonyítja a jelentős részek hiánya, az igen kemény márványtömb sok-sok sérülése, s a vázolt körülményekből, felmerült kérdésekből következtethetően közel 500 éves létezésének, értékelésének számos részlete is. Megérdemli a megfelelő megismertetést, a további kutatást, hiszen történelmünknek értékes tárgyi bizonyítéka, művészettörténeti kutatásoknak méltó célja. IRODALOM Balogh J., 1955. Az esztergomi Bakócz kápolna. Budapest 1980. A Márványmadonnák mestere. Budapest Beregszászy F., 1897. A sajókazai ev. ref. egyház története Bode v. W. 1886. Die italienischen Skulpturen der Renaissance in den königlichen Museen zu Berlin VI. Die Florentiner Marmorbildner in der zweiten Hálfte des quattrocento. Berlin Csikvári A., 1939. Vármegyei szociográfiák, Borsod-Gömör-Kishont k. ee. vm. Budapest Détshy M., 1983. A sajókazai ref. templom ránkori tornyának feltárása és helyreállítása. Budapest Feuerné Tóth R., 1977. Reneszánsz építészet Magyarországon. Budapest Fraknói V., 1877. Mátyás király és Beatrix dombormű arcképeinek történetéhez. Arc. Ért. Gangéi J., 1942. A rozsnyói székesegyház. Technika 1942. 525-528. 24. Fraknói V., 1877.7-11. 255